1840-et Schumann életművében a dalok évének szokás nevezni, hiszen több mint száz dalt írt ekkor. Bámulatosan gazdag érzelmi világ, játékosság, lágyság és heves kitörések jellemzik őket. Gabriel Fauré viszont, akinek zenei stílusa a leginkább hasonlít Proust irodalmi nyelvére, egy „eltűnt” dallam megtalálásával, 15 év alatt, több nekifutásra tudta csak befejezni 1. zongoraötösét. A 20. század egyik legjelentősebb kamarazenei műve, a Kvartett az idők végezetére pedig annak köszönheti szóló, duó, trió és kvartett összeállítású tételeit, hogy a rabságban sínylődő szerző fokozatosan talált rá rabtársai közt a muzsikusokra. És persze izgalmas a zenék belső ideje is: Schumann különálló érzelmeket bemutató dalciklusa térben és időben ide-oda ugráló utazásra visz, míg Messiaen a végtelenséget, a természetfeletti időt zenésíti meg.

A koncert részletes műsora:

Schumann: Liederkreis, op. 39
Schöck Atala (mezzoszoprán), Simon Izabella (zongora)
Fauré: 1. (d-moll) zongoraötös, op. 89
Korossy Vonósnégyes: Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf (hegedű), Osztrosits Éva (brácsa), Devich Gergely (cselló) Palojtay János (zongora)

Szünet

Messiaen: Kvartett az idők végezetére
Baráti Kristóf (hegedű), Klenyán Csaba (klarinét), Christoph Richter (cselló), Jonathan Biss (zongora)

Négyzetes kép a leadben: jegy.hu