Nubes, vagyis felhő. Ezen a kiállításon eltávolodunk a szakirodalomban használatos kifejezésektől: nem vízcseppek és jégkristályok elegendő koncentrációjaként értelmezzük a látottakat, hanem a megfoghatatlant, a folyton átalakulót, a sohasem-ugyanolyat keressük. Ezt a tünékeny természeti képződményt, mely több kilométeres magasságból mindig más-más arcát mutatja nekünk, Herbert Anikó közelebb hozza hozzánk, és megállásra, kontemplálásra invitál bennünket. Képein keresztül az alkotó arra a tevékenységre igyekszik emlékeztetni bennünket, amit gyermekként nagyon is jól ismertünk, s amit felnőtt fejjel egyre ritkábban engedünk meg magunknak: hogy nézzük – pusztán a látvány öröméért – a felhőket. A feladat egyszerű, vagy mégsem?

Még ha nem is vagyunk tisztában a felhők művészet- és vallástörténetben előforduló változataival és jelentőségével, tekintetünket tudat alatt, ösztönösen is az ég felé emeljük. Herbert a szemlélődés tárgyává s egyszersmind alkotásai főszereplőjévé is teszi a felhőket: alkotásain keresztül mi is beléphetünk azokon a kapukon, amiket ugyan nap mint nap érzékelünk, de belefeledkezni csak egész ritkán szoktunk.

Bár ez a sokrétű szimbólum korábban is megjelent újrahasznosított anyagokból készült papírkollázsain, az alkotó most tovább bővíti repertoárját: a nemrégiben elkészült Nubes falvédők társaságában az égbolt további szereplői is megjelennek kerámia objektek formájában, sőt a hagyományos népi motívumokkal díszített miskakancsó egy sajátosan újragondolt változata is feltűnik majd a művelődési központ kirakatában. És persze most sem hiányozhat az a bizonyos japán szimbólum, mely szinte már Herbert védjegyévé vált az elmúlt évek során: a végzet vörös fonala ezen a kiállításon is hol észrevétlenül, hol nagyon is látványos módon jelenik meg és teremt kapcsolatot égi és földi dolgok között.

A művész már belépett ezeken a kapukon, hogy aztán dolgozóasztala fölé hajolva alkotásaiban újrateremtse azt a látványt, amin keresztül mi is beengedést nyerhetünk önmagunkhoz. Ebben az élményben nemcsak a kiállítás látogatói, de az utca embere is részesülhet: a művelődési központ három kirakatában is ott pihennek majd a művész által megalkotott rendhagyó „díszletek”, melyek állandóságukkal a változás szépségére emlékeztetnek.

A prae.hu-n megjelent Urai Dorottya Herbert Anikó Otthonka című kollázskötetéhez írt előszava, az írás ide kattintva érhető el.

A négyzetes kép: Herbert Anikó Otthonka
Fotó: Biró Dávid

NUBES
A kiállítás november 10. és 19. között látogatható a Budapesti Művelődési Központ I. emeletén. További részletek az esemény Facebook oldalán.
Helyszín: Budapesti Művelődési Központ • 1119 Budapest, Etele út 55.