A 18. és a 19. század fordulójának meghatározó művészeti irányzat és stílusát bemutató múzeumot a korszak legnagyobb alkotói közé tartozó Johann Wolfgang von Goethe szülőháza mellett építették fel a Hessen tartományi nagyváros központjában.

Az épület egyik fő különlegessége, hogy a benne őrzött kincsek érzékenysége miatt a kiállítótermekbe nem juthat be napfény, ezért az utcai frontra az emeleteket összekötő ablakos lépcsőházat helyeztek.

Az utcai homlokzat leglátványosabb eleme egy ablakfülke, amely sötétedéstől kék fénnyel világítja be az utcát, utalva a Novalis Heinrich von Ofterdingen című regényének első fejezetében megjelenő kék virágra, a német romatika jelképére.

"Szerintem a legtöbb ember észre sem veszi ezt a szimbolizmust. Meglátják a frankfurti óváros romjaiból származó apró kövekkel kirakott téglapadlót vagy az éjjel a Hirschgrabenre világító kék öblös ablakot, és élvezik" - mondta Christoph Mäckler, az épület tervezője, továbbá hozzátette: "az építészetnek nem az az igénye, hogy mindenki megértse, hanem az, hogy a tereket úgy kell megtervezni, hogy az emberek jól érezzék magukat bennük".

A Német Romantika Múzeumát (Deutsches Romantik-Museum) tíz évig tartó előkészületi munka, az intézmény koncepciója körüli heves viták sora és öt évi építkezés után adták át. A többi között a szövetségi kormány, a tartományi kormány és a frankfurti önkormányzat támogatásával felépített múzeum a Goethe-házzal együtt, de teljesen önálló profillal működik, kizárólag a német romantikával mint irányzattal és korstílussal foglalkozik.

A három emeleten, 1200 négyzetméteren berendezett állandó kiállításon kéziratokat, grafikákat, festményeket és használati tárgyakat mutatnak be, köztük például kompozíciós vázlatokat Robert Schumann zeneszerzőtől és képeket a romantikus tájfestészet legfontosabb alkotói között számon tartott Caspar David Friedrich-től.

A négyzetes kép forrása: wikimedia.org