Janus vagy Krőzus? - francia könyvkiadói praktikák / PRAE.HU

Mint arról a Le Monde beszámolt, a patinás Fayard kiadó a pénzügyi válság nyomán áprilisban dobta piacra nagy feltűnést keltő "Egy csaló bankár vallomásai" című könyvét, amelynek szerzője álnéven mutatkozott be: sajátja helyett a legendás kincseiről híres ókori perzsa királyét választotta.

A Fayard jelentős dokumentumként prezentálta a művet. "Először fordul elő, hogy egy nagy francia bank volt vezetője, aki nyilvánvaló okokból álnéven jegyzi írását, leleplezi pályatársai csalárd praktikáit" - hangzott a kiadó kommentárja. Olyan tanúságtételről van szó, hangzott a magyarázat, amely a rendszer egyik központi szereplőjétől ered.

A Marianne című, harcosan antikapitalista hetilap április 11-én részleteket közölt Krőzus leleplezéseiből. A mű egyre feljebbkerült az eladási listákon, három hónap alatt 40 ezer példányban kelt el, megelőzve két hasonló könyvet, Jordan Belfort A Wall Street farkasa című munkáját, illetve Geraint Anderson: Cityboy, egy bűnbánó trader szenzációs vallomásai című kötetét.

Az elmúlt napokban azonban fordulat történt. Claire Germouty szabadúszó újságírónő, a Capa ügynökség volt főszerkesztője ugyanis feltárta, hogy ő az egyike a Krőzus álnév által takart két szerzőnek, míg a másik egy - csak Damien névvel jelölt - bankár. A Parisien Dimanche-nak nyilatkozva elmondta, hogy a könyvet a Damien által apránként szolgáltatott magyarázatok és saját kutatásai alapján írta.

Azóta a dokumentum iránt alaposan megcsappant az érdeklődés. Senki sem tudja, mint higgyen. Krőzus után talán Damine sem létezik. Ritka tanúságtételből a mű visszaminősült egy újságíró művévé, egyikévé a számtalan hasonló munkának.

Igaz, a hitelességében kezdettől fogva többen kételkedtek. Edouard Launet újságíró a Libération hasábjain már áprilisban annak a véleményének adott hangot, hogy a szerző nem bankár. A csaláson alapuló könyvsiker annyira felháborította, hogy amikor Germouty felfedte magát, maga is álhírt helyezett el lapjában: eszerint a Fayard visszafizeti a vételárat azoknak az olvasóknak, "akik úgy érzik, hogy becsapták őket". A kiadó közölte, szó sincs ilyesmiről.

A Le monde gazdasági rovata hasonló meggondolásokból nem ismertette a művet, ám az áldokumentumot valaki elküldte az újság egyik londoni tudósítójának, Marc Roche-nak is, a következő ajánlással: "Marc R-nek, azoknak a szórakoztató beszélgetéseknek az emlékére, amelyeket az akkori szörnyetegek, a kockázati befektetési alapok és a bankok rémtetteinek relativizálásáról folytattunk: egy olyan bankár vallomásai, akit nehezen fog azonosítani." A tudósító május 13-én szokásos heti krónikájában "A traderek éhsége" címmel beszámolt a könyvről, megjegyezve, hogy gyanúja szerint egy bizonyos, hosszú ideje Londonban dolgozó bankár lehet a szerzője.

Krőzus művének kiadása óta a Fayard akkori vezérigazgatója, Claude Durand helyébe Olivier Nora lépett. Ő nem tulajdonít nagy jelentőséget az ügynek. "A bankárok nem regényírók. Nem ez az első eset a könyvkiadás történetében, hogy álnéven megjelenő könyvek írásában újságíró működik közre" - jelentette ki.

A Le Monde mindenesetre megjegyezte: a Krőzus álnév helyett helyénvalóbb lett volna a Janus, a dúsgazdag császár helyett a kétarcú római isten neve.

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról