zene
Nincs olyan szereplője a hazai jazzéletnek, aki valamilyen módon ne lehetne hálás a nemrég elhunyt Gonda Jánosnak. Nélküle ki tudja, mikor válik magas szinten intézményessé a magyar jazzoktatás, és hogyan verbuválódik a jazz ügyét minden lehető módon támogató szövetségbe a műfaj iránt elkötelezettek társadalma. Ezen az esten szerzeményeivel, kedves örökzöldjeivel idézik meg munkásságát, szellemiségét zenésztársai, a Magyar Jazz Szövetség későbbi elnökei és a Zeneakadémia jazz tanszakának (ma már tanszékének) őt követő vezetői.
Zenetudományt Szabolcsi Bencétől és Bartha Dénestől tanult, zongoraművészi és tanári képzésben Solymos Péter és Horusitzky Zoltán részesítették. 1961-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál helyezkedett el, egy évvel később pedig megalapította a Qualiton együttest. A nyolckötetes Modern Jazz antológiával a műfaj hazai elfogadtatása, népszerűsítése volt a célja. 1976-ban következett az avantgárd stílusú Sámánének című album Berki Tamással, Kántor Péterrel, Sipos Endrével, Friedrich Károllyal, Balázs Gáborral, Kovács Gyulával, valamint Dely Lászlóval és Istvánnal, 1980-ban a Vonzások és választások című szólózongora-lemez, öt évvel később pedig a Keyboard Music, melyet vele együtt Kruza Richárd és Pleszkán Frigyes jegyzett. Az 1999-es Képek, emlékek szóló- és Berkes Balázzsal közös duódarabokat tartalmaz. Alkalmi koncertjein is ezeket a formációkat, illetve Kőszegi Imrével kiegészülve a triójátékot részesítette előnyben. Filmek, pantomim- és balettzenék szerzőjeként viszont nagyzenekari apparátussal is dolgozott. Pedagógiai munkásságához tartozott még a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézet és a jazztábor megszervezése. Széchenyi- és Erkel Ferenc-díjakkal tüntették ki.
Fotó: mupa.hu