színház
2009. 07. 10.
Húsz éve halt meg Sir Laurence Olivier
Játszanom kell, hogy lélegezni tudjak" - összegezte pályafutását Sir Laurence Olivier, minden idők legnagyobb Shakespeare-színésze, aki húsz éve, 1989. július 11-én halt meg.
A már házas Olivier és a még kezdő színésznő Vivien Leigh barátsága egy 1937-es filmforgatáson változott szerelemmé, de csak évek múlva házassággá - addig egyikük házastársa sem egyezett bele a válásba. A harmincas évek második felétől már Hollywoodban is megfelelt; 1939-ben az Üvöltő szelek című filmben először jelölték Oscar-díjra. Több Shakespeare-szerepét is filmre vitte, az V. Henrik és a Hamlet legendává vált. Mindkettőnek nem csak főszereplője, de rendezője is volt; az elsőért különleges Oscar-díjat kapott, a Hamlet pedig első angol filmként győzött a legjobb film kategóriában, és Olivier megkapta a legjobb színésznek járó kitüntetést is.
Harmadik nagy Shakespeare-drámája, a III. Richárd 1955-ben a kasszánál megbukott, ezért a jogokat az amerikai NBC tévének adták el - sugárzásakor többen látták, mint a színházban valaha. Szintén megbukott A herceg és a táncosnő, pedig ebben Marilyn Monroe volt a partnere, magánéletét pedig feleségének mániás depressziója árnyékolta be. 1960-ban elváltak, harmadik házassága Joan Plowright színésznővel végre sikerült, és meglelte az áhított nyugalmat. A szakmai sikerek is újra ráköszöntöttek: könyörtelen, biszexuális Crassus volt a Spartacusban, fanatikus Mahdi a Kartúmban, a Maraton életre-halálra című akciófilmben náci orvos (Szell), és újra Oscar-díjra jelölték A brazíliai fiúkért (1978). Ugyanebben az évben életművéért is megkapta az Oscart, 1983-ban eljátszotta Lear királyt, szerepet vállalt a Bounty lázadóiról szóló alkotásban, utoljára a War Requiemben (1988) volt látható.
A színpadhoz is hű maradt, az Old Vic társigazgatója, majd az újjászerveződő angol Nemzeti Színház első direktora volt (erre az időre esett nagy visszhangot kiváltó Shylock alakítása A velencei kalmárban és az Othello címszerepe). Játékából a kritika a könnyed eleganciát, a mély érzelmi gazdagságot emelte ki, beszédtechnikája az angol iskola legjobb hagyományait idézte. Ő maga a jó színész elé három követelményt támasztott: a tehetséget, a szerencsét és a kitartást.
1947-ben lovaggá ütötték, 1970-ben - első színészként - bekerült a Lordok Házába. Így kijárt volna neki a Sir és a Lord megszólítás, a "talpig úriember" Olivier azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Larrynek szólítsák. A színészkirály 1989. július 11-én halt meg, temetésén Shakespeare-t olvastak fel, koporsóját Shakespeare művekben szereplő virágokból készült koszorú díszítette, hamvai a londoni Westminster apátságban nyugszanak.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
színház
A MáSzínház KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” előadásáról
színház
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
