A csoportos kiállítás a közös élményeken, az összekötő szálakon és egy búcsún alapszik: mindhárom művész Szegedről származik, ahonnan eltérő időintervallumokban költöztek Pécsre művészeti tanulmányokat folytatni, itt pedig a véletlen összesodorta őket lakótársakként. Hasonló látványvilágból és élményekből táplálkoznak, közös szeretetük a népi kultúrában, főleg a népzenében gyökerezik. A világjárvány okozta bezártságot is érzelmi biztonságban vészelték át, előnyükre fordítva a helyzetet, így alkottak meg egy saját installálású tárlatot. Ugyanakkor a lakáskiállítás dokumentálása egyben egy közös korszak lezárását is jelenti.

Az online megtekinthető kiállításon ebbe az elmúlt, többszörösen fiktív térré alakult lakásbelsőbe enged betekintést a három művész. Leginkább viseletként lehet értelmezni műveiket, amelyek ruhákká lényegültek át. Rásimulnak alkotójukra, a lakás falaira, rácsavarodnak a gázórára, megtelepszenek az előszobabútor polcain, fogasain, de még a lakásból is kikúsznak, hogy bekebelezzék a lépcsőházat. Eggyé váltak hordozóikkal, ezzel tükrözik magukat a művészeket, a gondolatvilágukat, kötődésüket az emberi kapcsolatokhoz, mindennek a szöveteként pedig a mitológia és a hagyományhoz fűződő viszonyuk szolgál, a színek kavargó, változó erősségétől kísérve.

Csatlós Asztrid formarendszere szülő falujában található Kádár-kockákból és a balkáni szocialista építészetből táplálkoznak. A rácsszerkezet mégsem áll meg itt, hanem tovább halad a vallási és kulturális szimbólumokig, egészen annak gyökeréig, a vizuális percepciónkhoz, a mindent is négyzetben látunk. Mindez pedig el is fed, ki is takar, miközben elérhetetlen közelséget sugall. A tudatos, vizsgálódó-vibráló komplementer fekete színhasználatot bontja tovább a tárlat egy-egy nap perzselte vagy éppen pasztelles neonszínmezővel batikolt képe, amelyek megsejtetik a művészlakóközösség egymásra hatásának mélységét.

Dankó Boglárka a járvány első hulláma alatt talált vissza rekreációsan a festészettől a textil világához, akaratlanul is merítve a családi hagyományból és a népi kultúra összefonódásából. Textilmunkáit a koronavírus kezdetben végeláthatatlan napjaikor kezdte el, amely immár sorozattá nőtte ki magát. Az alkotások különféle mitológiákhoz és mesebeli lényekhez kötődnek, harci jelenetek köszönnek vissza rajtuk. Ugyanakkor a puha, burjánzó anyagkeretek szinte csapdába ejtik ezeket a létformákat, megszelídíti őket a pasztell és élénk színek harmonikus vibrációjában, létrehozva számukra egy biztonságos, kiterjedt belső univerzumot.

Zombori Dóra szintén kutatja a mitológiai történeteket, színhasználatára mindig is a pulzálás, az előtérbe hozás és megvilágítás volt jellemző. A kiállításon többek között látható Téltemetők című új festménysorozata pontosan ezt erősíti neon színeivel, misztikusan fekete égboltjával, ahol az el- és kitakaró, mégis mindent megmutató busó maszkok mögött női energiák rejlenek. Milyen kapcsolódási pontok fedezhetők fel ma nőként a maszkulin hagyományokban? Miért is ne űzhetné el a telet egy nő?

Kiállító művészek: Csatlós Asztrid, Dankó Boglárka, Zombori Dóra
Kurátor: Szabó Annamária

A négyzetes kép forrása: a kiállítás sajtóanyaga
© Csatlós Asztrid és Zombori Dóra

2. emelet 5. ajtó
Kiállításmegnyitó: 2021. augusztus 3. (kedd), Tilos Rádió, A megtervezett valóság című műsorban 9:00-10:00 óra között. A műsor később a Tilos rádió archívumában is elérhető lesz. Az online kiállításról további információ ezen a linken érhető el.