Legéndy Jácint verseivel nyit az irodalmi részleg. A Zsenge alkimista és a Tejútrendszer formáját tekintve közös vonásként említhető, hogy mindkét szöveg kapott egy-egy alcímet, s a szerző elhagyta a központozást, ezáltal zaklatottságot kapnak a szövegek, illetve lehetőség nyílik arra, hogy az olvasó ne csak egy módon értelmezze a sorokat. Legéndy szövegei a lírai-én nőkkel való kapcsolatára fókuszál nyers hangnemben. Erre a fajta durvaságra szokatlan képeivel erősít rá. Ilyen például a „séródat is hasonlóan hordod inkluzív háromszög akárcsak egy vasaló kontúrjai” vagy a „rockzenére csillogó éjszaka után” sorok.

Piros Vera Tisztaszoba című novellája egy egyszerű szóval jellemezhető: sokkoló. A szöveg központjában családon belüli szexuális bántalmazás áll, ráadásul Piros Vera azt is megmutatja, hogy a felnőttektől látott minták alapján szocializálódunk, így nem csoda, ha a bántalmazottból könnyen válik bántalmazó. A tömör, egyszerű mondatok még inkább megidézik azt a hangulatot, melyek jellemezhetik a novellában lévő család hátterét.

Benedek Szabolcs A nő, aki látta a Doorst című tárcájának elbeszélője, Ervin egy nap egy zárt Facebook csoporton belül értesült, hogy volt szerelme, Alice a vírus miatt elhunyt. Az információ felkavarja az elbeszélőt, különböző emlékképek villannak fel elméjében. Ezáltal a szöveg időszerkezete úgy csavarodik, ahogy Ervin felidézi a lánnyal közös élményeit. Benedek Szabolcs egyszerű mondatszerkezeteket használ, egyedül az időrend az, ami bonyolultabb. A tárca fontos kérdéseket vet fel az emberi viszonyokkal kapcsolatban, hogy van valami ismeretlen kötődés azokhoz, akikről keveset tudni, s ezek az emberek a titokzatosságuk révén sokáig velünk maradnak.  

Háy János A hőerőmű című novellájának főszereplői azok a tipikus huszonéves lányok, akik annyi mindent szerettek volna, de valamiért mégsem valósították meg tervüket. Unatkoznak, átlagosak, nem akarják, mégis beletörődnek. Az elbeszélő ezeket a fiatal felnőtteket állítja párhuzamba azokkal a cégekkel akik ugyan hirdetik a fenntarthatóságot, száz százalékosan mégsem teljesítik be elveiket, céljaikat.

Az említett szerzők mellett Tőzsér Árpád versei, Gellén-Miklós Gábor, Kürti László és Szilágyi Júlia novellái olvashatók. Az Ex libris rovatban pedig Bartha Judit kritikái találhatók, melyeket Margaret Atwood az Ehető nő, Carmen Maria Machado A női test és más összetevők, Ljudmila Ulickaja A lélek testéről és Susanna Clarke Piranesi írt.