Ernesto Sabato az argentin irodalom kiemelkedő alakja a regényírás mellett esszéistaként, festőként és fizikusként is elismert volt - olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.

A budapesti Cervantes Intézet könyvtára 2004 óta viseli Ernesto Sabato nevét. A könyvtárban található a világ egyik legjelentősebb Ernesto Sabato-gyűjteménye. Az intézmény számos, a szerző által dedikált könyvvel, műveinek első kiadásaival, valamint az írói pályafutását is bemutató ritka művekkel rendelkezik.

Az író születésének 110. évfordulójára az intézet ünnepi programsorozattal emlékezik június 24-én. A hivatalos megnyitó részeként az író Az alagút című művéből Vecsei H. Miklós, Kiss Flóra és az ELTE hallgatói tartanak felolvasást.

Az író különleges személyiségét 26 fénykép mutatja be Az alagút másik vége című kiállításon, amely Daniel Mordzinski fényképész Ernesto Sabatóról 1992 és 1998 között készült fotóiból válogat. Mordzinski, az írók fotósa az El Túnel íróját Santos Lugares-i otthonában és Párizs legkedveltebb helyein mutatja be. Egy videó segítségével megismerhetik az érdeklődők azokat a titkokat is, amelyeket csak a fotós szeme fedez fel a fotográfiákon.

A titkos irodalmi szenvedély című bibliográfiai kiállítás Ernesto Sabato műveit mutatja be. Az első részben a fizikusi pályafutásához kapcsoló írásokat, majd az irodalmi munkásságához kapcsolódó esszéket és folyóiratokban megjelent publikációkat ismerhetik meg az érdeklődők. Ezután regényeit mutatják be, amelyek közül az író néhányat a Cervantes Intézet könyvtárának dedikált. A kiállítás azokat a műveket is felvonultatja, amelyeket festőként alkotott Ernesto Sabato.

A programsorozat zárásaként online beszélgetésen vehetnek részt az érdeklődők Rosa Manteiga spanyol színésznővel, aki a Sabato műve alapján, Diego Curatella adaptációjában készült Az alagút című színházi előadás főszereplője.

Ernesto Sabato (1911-2011) színes személyiségét jól mutatja, hogy egyaránt szenvedélye volt az írás, a metafizika, a politika és a tangó. Buenos Aires Rojas negyedében született, olasz bevándorló családban. Fizikusnak tanult, többek között a párizsi Sorbonne munkatársaként és a Curie Intézetben is dolgozott. A 2. világháború hatására, 1945-ben feladta tudományos pályáját, hogy teljes egészében az irodalomnak szentelhesse magát. 1948-ban megírta az El Túnel (Az alagút) című művet, amelyet Thomas Mann és Albert Camus is méltatott, majd 1961-ben született meg a Sobre héroes y tumbas (Hősökről és sírokról) című munkája, amely elismert íróvá tette. Ezt követte az Abaddon, a hóhér (1974) című, önéletrajzi ihletésű könyve. Élete során számos díjat kapott, köztük a Cervantes-irodalmi díjat 1984-ben. Halála után az El País "az argentin irodalom utolsó klasszikus írójának" titulálta.

További információ a programokról a itt érhető el.
 

Kép forrása: Wikipédia