Istók Anna két verse, az apofénia egy házasságban és a szerelem fiziológiája a lényünkkel való kapcsolatot ízlelgeti precízen. Az apofénia egy házasságban című szövegben olyan jelenségeket sorakoztat felé egymás után, amelyek valamennyiünk számára ismerősek lehetnek. Hiszen ki ne gondolna többet egy felhőbe, mint ami? Folyton a jeleket, a mintákat keressük a totálisan hétköznapi dolgokban, pusztán azért mert ezáltal egy egyszerű apróság is érdekesebbé válhat. S közben fokozatosan épül egy ellentét a szövegben: hiszen mi más lenne a vers, vagy összességében az irodalom, mint szavak vagy mondatok, melyek mögé valami mást képzelünk, s végül így kapunk egy egészet. A zárósorok végül erre az ellentétre reflektálnak: nem feltétlenül rossz folyton a mintákat keresni. A másik, rövidebb versben, a szerelem fiziológiájában azt a pillanatot ragadja meg Istók, mikor a vágy elragadja az embert, és egyik pillanatról a másikra változik egy olyan ösztönlénnyé, ami bizonyos alkalmakkor elkerülhetetlenül előtör. A szövegben is megjelenik az állat metaforája, érzékeltetve, hogy ilyen esetekben a gondolkodó lény helyét  valami más veszi át az uralmat a test felett. 

"Az ember azért ír, azért gyötri a szöveget, mert szeretné kijavítani a múltat". Írja Tóth B. Judit az Anyanapló című novellájában. A szülési utáni depresszió még mindig kényes téma, ugyan egy ideje már megnyílt ezzel kapcsolatosan a párbeszéd, mégis érzékeny talaj. Az Anyanapló című novella pedig ezt a kérdést feszegeti. A tömör szöveg feszültséget idéz elő, a tőmondatok miatt pedig inkább az érzések kerülnek előtérbe. Apró információmorzsákat adagol, amit nem teljesen egészít ki, így az olvasóra bízza a háttértörténet összerakását. Hiszen a hangsúly az elbeszélő érzésein fekszik, némiképp érezhető valamilyen düh, de mégis a keserűség dominál - engem pedig a szorongás fogott el. A szöveg olvasása után megannyi kérdést nyitva hagy, amit az olvasónak kell kiegészítenie. 

Mindenesetre nem kérdés, hogy érdemes beszerezni az ÉS új számát. Az izgalmas versek és novellák mellett az Ex-Libris rovatban Gyürky Katalin skandináv regényekről írt ajánlót, Beck Zoltán pedig György Eszter Köztes terek - A rendszerváltás utáni nyócker identitása" című könyvéről írt kritikát.