zene
2009. 07. 06.
A kínai hegedű mind szebben szól
Pingku körzete, amely Peking közelében egyfajta átmenetet képez a falu és a város között, két évtized alatt a hegedűkészítés egyik nemzetközi központjává vált.
Keng Kuo-seng (Geng Guosheng) az 1990-es évek elején nyitotta meg kis műhelyét, ahol ma húszegynéhány alkalmazottal dolgozik - a létszám a megrendelés-állománynak megfelelőn változik. "Mielőtt nekifogtunk volna a hegedűkészítésnek, parasztok voltunk, ez a mesterség lehetővé teszi számunkra jövedelmünk növelését" - mondja a 47 éves férfi.
A keze alól kikerülő hangszerek külföldön találnak gazdára: az Egyesült Államokba, Németországba, Japánba, Svájcba szállítják őket. A válság következtében októberben meg kellett válnia öt alkalmazottjától, de mint mondja, "idén, főleg a kínai újév után, amely február elejére esik, kicsit javult a helyzet, ezért ismét újakat fogok toborozni".
A hegedű aránylag újkeletű jelenség Kínában. Mao Ce-tung kínai kommunista vezető forradalmi hangszert látott benne, és ennek megfelelően az úgynevezett kulturális forradalom idején (bár ez az időszak korántsem a kultúráról szólt) mindenfelé hegedűkészítő műhelyek létesültek. Termékeik azonban legfeljebb arra voltak alkalmasak, hogy a szocialista propagandadalokat elcincogják, exportra semmiképpen sem voltak jók.
Csakhogy mint a gazdaság annyi más területén, a kínaiak a nyolcvanas évekre, a gazdasági nyitás nyomán ezen a téren is behozták hátrányukat, és a választék középső szegmensében, a diákoknak, növendékeknek szánt, 1000 dollárnál (mintegy 190 ezer forintnál) olcsóbb hegedűkben a világ műhelyévé váltak. A Pingkuban és a kelet-kínai Csiangszu (Jiangsu) tartományban létesült több száz kis manufaktúrában évente több mint 1 millió hegedű készül, ami e hangszer világtermelésének 70 százalékát jelenti - legalábbis így értékeli az 59 éves Cseng Csüan (Zheng Quan), aki Olaszországban tanulta a mesterséget, és fontos szerepet töltött be a szakma terjesztésében.
"A kereskedők és a felhasználók többsége úgy gondolja, hogy a kínai hegedű a középkategóriában árához képest jó minőséget képvisel" - vélekedik Cseng, aki a 80-as évek végén létrehozta a központi konzervatórium hegedűkészítő szakát. - A kínai mesterek fő problémája az, hogy nincs ismert kínai hegedűmárka. Egyes kereskedők felvásárolják termékeiket és saját cégnevükön forgalmazzák azokat".
Véleménye szerint a kínai hegedűkészítés jövőjét a márkák bevezetése és a minőség további növelése jelenti. Míg ugyanis a Pingkuban készülő olcsóbb hangszereket akár 500 dollárnak megfelelő összegért be lehet szerezni, az általa készített hegedűk ára eléri a 15 ezer dollárt is. A mestertől sokan rendelnek hangszert, de a várakozási idő eléri a három évet is. Cseng Csüan jövő májusra meghirdette az első nemzetközi hegedűkészítő versenyt Kínában.
Az ágazat másik gondja az, hogy a belső piac még viszonylag szűk, bár az életszínvonal emelkedésével mind több, főleg városi szülő íratja be gyermekeit zenetanfolyamokra. A legnagyobb, ezer alkalmazottat foglalkoztató, évente 200 ezer hangszert gyártó pingkui üzem már felkészült erre a fejlődésre.
"A belső piac korábban a termelés 5-10, ma már 20-30 százalékát igényli. Hamarosan a piac 60 százalékát képezi majd a külföld és 40 százalékát Kína" - mondta a francia hírügynökségnek Liu Jün-tung (Liu Yundong), a vállalat vezérigazgatója.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
