zene
2009. 07. 04.
Két új magyar CD a Haydn-év alkalmából
A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok két felvételét jelentette meg a Budapest Music Center (BMC) a Haydn-év alkalmából. A BMC vezetője, Gőz László az MTI-nek elmondta, hogy a lemezek elkészítésében az MR3-Bartók rádió volt a partnerük.
Gőz László hozzátette, hogy bár a BMC elsősorban a kortárs művek és dzsesszfelvételek kiadójaként ismert, CD-ik csaknem negyedrésze klasszikus műveket tartalmaz. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok A Megváltó hét szava a keresztfán című alkotását játszotta föl Takács-Nagy Gábor vezényletével az egyik lemezre, a másikra pedig az A-dúr (Melki) hegedűversenyt Baráti Kristóffal, a C-dúr (Il Distratto) szimfóniát és a D-dúr zongoraversenyt, amelynek zongoraszólamát a darabokat vezénylő Rohmann Imre játssza.
Gőz László abban a kiadványtömegben, amely Joseph Haydn halálának 200. évfordulója alkalmából megjelenik, ettől a két CD-től nem vár üzleti sikert, inkább azt a feladatot vállalták, hogy a magyar zenei élet egy időszakát dokumentálják.
A kiadó grafikusa, Bachmann Gábor a többitől eltérő, klasszicizáló külsőt tervezett a két CD-nek, amelyekhez a kísérőfüzet tanulmányát Dolinszky Miklós zenetörténész írta.
Felidézi, hogy a megrendelés és a bemutató (1787) különleges körülményeire maga a szerző emlékszik vissza 1801-ben: "Mintegy tizenöt évvel ezelőtt felkért egy cádizi kanonok, hogy komponáljak zenekari művet Jézus utolsó hét szavára."
Haydn a zenetörténész szerint érezte művének rendkívüliségét és mindent megtett, hogy szélesebb körben terjessze: így jött létre az eredeti zenekari változatból többek között az általa készített vonósnégyes-változat, amely vonószenekarra vetítve ezen a felvételen is elhangzik. Händel-élményekkel fűszerezett második angliai útja után Haydn 1795-ben és 1796-ban Van Swieten báró német szövegére kórusszólamokat komponált a zenekari műhöz. Innen vezetett az út Haydn két kései világi oratóriumához.
Dolinszky Miklós a másik CD elé azt írja, hogy a Haydn-oeuvre műfajilag is teljes körképet nyújtó gazdagságában a versenymű mindvégig alárendelt szerepet játszott. Az a tizenegy hegedűverseny, amely Haydn neve alatt terjedt, jelentős részben mások kompozíciója; a lemezen szereplő A-dúr hegedűverseny biztosan a szerzőé.
Gőz László abban a kiadványtömegben, amely Joseph Haydn halálának 200. évfordulója alkalmából megjelenik, ettől a két CD-től nem vár üzleti sikert, inkább azt a feladatot vállalták, hogy a magyar zenei élet egy időszakát dokumentálják.
A kiadó grafikusa, Bachmann Gábor a többitől eltérő, klasszicizáló külsőt tervezett a két CD-nek, amelyekhez a kísérőfüzet tanulmányát Dolinszky Miklós zenetörténész írta.
Felidézi, hogy a megrendelés és a bemutató (1787) különleges körülményeire maga a szerző emlékszik vissza 1801-ben: "Mintegy tizenöt évvel ezelőtt felkért egy cádizi kanonok, hogy komponáljak zenekari művet Jézus utolsó hét szavára."
Haydn a zenetörténész szerint érezte művének rendkívüliségét és mindent megtett, hogy szélesebb körben terjessze: így jött létre az eredeti zenekari változatból többek között az általa készített vonósnégyes-változat, amely vonószenekarra vetítve ezen a felvételen is elhangzik. Händel-élményekkel fűszerezett második angliai útja után Haydn 1795-ben és 1796-ban Van Swieten báró német szövegére kórusszólamokat komponált a zenekari műhöz. Innen vezetett az út Haydn két kései világi oratóriumához.
Dolinszky Miklós a másik CD elé azt írja, hogy a Haydn-oeuvre műfajilag is teljes körképet nyújtó gazdagságában a versenymű mindvégig alárendelt szerepet játszott. Az a tizenegy hegedűverseny, amely Haydn neve alatt terjedt, jelentős részben mások kompozíciója; a lemezen szereplő A-dúr hegedűverseny biztosan a szerzőé.