A Szent István királyról elnevezett terem a Budavári Palota egyik legjelentősebb belső tere, egyúttal a századforduló magyar iparművészetének kiemelkedő teljesítménye volt. Az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi sikert aratott, kialakításában a kor legkiválóbb művészei és iparosai vettek részt. A terem berendezésében a finom, aprólékos, bensőséges részleteké volt a főszerep, az alapvetően neoromán stílusjegyek mellett sok helyen felbukkant a magyar ornamentika is. Az ötvös-, fém- és famunkákat művészi gonddal végző iparosok mellett Strobl Alajos szobrász és Zsolnay Vilmos keramikusművész alkotásai, valamint Roskovics Ignác festő királyalakjai nyomán készült pirogránit képek díszítik a páratlan szépségű belsőt.

A termet a második világháborúban teljesen megsemmisült épületrész, a déli összekötő szárny rekonstrukciójával együtt alkotják újra a Várkapitányság szakemberei. A Nemzeti Hauszmann Programban számos művészettörténész, iparművész, restaurátor és más szakember dolgozik évek óta, hogy a Szent István-termet régi fényében adhassa vissza a palota látogatóinak. Első lépésként a lehető legrészletesebben kellett rekonstruálniuk a terem díszítését és berendezését, régi dokumentumok és fotók segítségével. Az utóbbiak szerencsére olyan minőségűek voltak, hogy tisztán kivehetők rajtuk az aprólékos, bonyolult fafaragások is.

A jó minőségű archív fotókon is érzékelhető, hogy a terem leginkább meghatározó anyaga a fa, amely a padlót, a mennyezetet és a falakat borította. A parketta a századfordulón a Neuschlosz fivérek gyárában készült, most a szakemberek ezt is az eredetivel megegyezően készítették el háromféle fából. A rendkívül összetett intarziás padló fő motívuma a sárkányforma, az elemek minden anyaga hármas: vörös tölgy, fekete dió és dél-amerikai mahagóni. A parkettát a terem széleinél a falburkolat alá befutó, geometrikus mintájú díszcsík kíséri.

A mennyezet, az oldalfal és a bútorzat egyaránt a dualizmus idején művészi famunkáival hírnevet szerzett Thék Endre műhelyéből került ki. A terem mennyezete gerendás, faragott díszítésű, kazettás részekből áll, a faanyag első osztályú, csomómentes, előgőzölt kerti dió, felületi díszítésére 24 karátos aranylapokat használtak. A mennyezet igazi különlegességét adják a kazettákba illesztett Zsolnay pirogránit lapok, amelyek különálló képekként is értelmezhetők.

A terem rekonstrukciójának következő szakaszában a pazar falburkolatot alakítják ki: a 2,4 méterig magasodó faragott díszítéses, aranyozott faburkolatot a felső sávban aranyhímzésű szövettel burkolt részek egészítik ki egészen 5 méteres magasságig. A faműves munkákat komoly szakmatörténeti kutatások előzték meg, hogy a századelőn használt eljárásokat és fakötéseket alkalmazzák az oldalfal kialakításánál.

A fal sok száz kisebb-nagyobb, egymással kapcsolódó elemből áll majd össze, különlegessége, hogy a látható panelek egyetlen fémcsavart vagy más ma használatos kötést sem fognak tartalmazni.

A Várkapitányság felhívta a figyelmet arra, hogy a terem kialakítása mellett a bútorzat újjászületésén is folyamatosan dolgoznak a szakemberek. A bútorok újraalkotásában azok az előkerült fotók segítettek a legtöbbet, amelyek nem az enteriőrben készültek, hanem egyesével ábrázolják a székeket, asztalokat. Ugyanakkor a mai tervezőknek különleges kihívást jelentett, hogy meghatározzák a bútorok méretét, ezekről ugyanis nem maradt fenn adat. Sokszor csak a teremről készült fotók alapján, az intarziás parketta és az adott bútor egymáshoz való viszonyából tudtak erre következtetni a ma már használható digitális technológiák segítségével. Jelenleg már elkészültek a karosszékek, a faragott díszítésű konzolasztal, valamint a hat zsámolypad is, melyek még az aranyozóműhelyben várják, hogy elnyerjék végleges formájukat.

Az újjászülető Szent István-terem augusztus 20-án nyílik meg a Budavári Palotában, az első napokban ingyenesen lesz megtekinthető.