Az alábbiakban a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói önkormányzatának közleménye olvasható az egyetem szervezeti és működési rendjének véleményezéséről.

Az egyetem új vezetése nyilvánosan is közölte, lépéseket tett az Egyetem Szenátusának felállításának érdekében, melynek részeként véleményezésre küldték az Egyetem legújabb SZMR-jét a Hallgatói Önkormányzatnak. Ha valódi véleményezést vártak, nehezen értelmezhető az általuk kikötött nem egész 4 napos határidő, és, hogy az SZMR-ben jelöletlenül és külön indoklás nélkül kellett megkeresni a változtatásokat.

A kérés időben is elkésett, 2020 szeptembere óta a kuratórium immár hatodszorra módosítja az Egyetem szervezeti működésének szabályait – az ötödik alkalom két héttel ezelőtt történt, sem akkor, sem előtte nem biztosította a HÖK számára a törvényes véleményezési jogának gyakorlását.

Emiatt a HÖK több bírósági eljárást is indított, melyek halasztó hatályt biztosítottak a szervezeti és működési rendre és módosításaira. Ezen halasztó hatályok miatt a törvényes kiindulási alap a működésre valójában az új vezetést – és a modellváltást – megelőző utolsó SZMR tud lenni.

A fenntartóváltáskor az Egyetem addigi vezetése előkészített egy olyan SZMR-t, amely tiszteletben tartja az autonómiát, ezt a dokumentumot soron kívül, 2020. augusztus 12-én a fenntartó minisztérium részére megküldte, az Oktatási Hivatallal egyeztette, ami a változásokat bejegyzésére alkalmasnak minősítette, az új vezetés ezt mégsem fogadta el.

A HÖK tehát csak az augusztus 12-ig előkészített SZMR-t, tudja törvényesen előkészített SZMR-ként értelmezni, a jelenlegi 6. tervezetet (és a korábbi verziókat) csakis azért véleményezi, mert úgy gondolja a jogköreitől való megfosztás ellen, mint a szenátus része és mint a hallgatók képviselője, köteles fellépni ilyen formában is.

Kifogásaink a következő alapvető problémák köré csoportosultak, melyeket a konkrét eseteknél jeleztünk.

I. A szenátus jogköreinek csökkentése:

Javasoltuk, hogy továbbiakban is a szenátus bírálja el a rektori pályázatokat és válassza meg a rektorjelöltet, fogadja el az intézmény szervezeti és működési szabályzatát, és az intézmény költségvetését, valamint, hogy állítsák vissza a szenátusi jogkörök teljes, fenntartóváltást megelőző voltát.

A mai nappal ráadásul pontosan 8 hónapja nem gondoskodik a szenátusi választás törvényes kiírásáról a fenntartó.

Nemcsak a felsőoktatási törvénybe, hanem az Alaptörvénybe ütközik a szenátus megfosztása az önkormányzatiságtól, bízunk benne, hogy májusban esedékes döntésével ezt kimondja az Alkotmánybíróság is.

II. A szervezeti autonómia csökkentése:

Követeltük, hogy a fenntartó állítsa vissza az önkormányzatiságot, melynek első feltétele a szervezeti és működési szabályzat elfogadásának szenátusi hatáskörbe visszahelyezése, ennek megtörténtéig autonómiáról komolyan vehető véleményt formálni ugyanis lehetetlen.

Elutasítottuk, hogy az egyetemi szervek, így különösen a Szenátus rovására bővítik a fenntartó hatáskörét, szervezeti, gazdálkodási és személyi kérdésekben való döntési jogokat ruháznak rá, melyek a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit közvetetten nagymértékben befolyásolják.

Jeleztük, hogy az új SZMR-tervezet a szenátus jelentőségét még jobban aláássa azzal, hogy a szenátusi létszámot lecsökkenti, ráadásul így mind az oktatók, mind a hallgatók létszáma is csökken a szervben.

A szöveg nem rendelkezik a szenátus korábban előírt létszámáról, továbbá nem tekinti problémának, ha a hivatalos delegáló szervek (mint amilyen a HÖK is), nem képviseltetik magukat a szenátusban. Mindezeken felül az akadémiai autonómiát is korlátozza az új tervezet, előírva, hogy az osztályfőnökök az intézetvezetők iránymutatása szerint kell hogy végezzék – korábban autonóm – tevékenységüket.

III. A kancellári befolyás kiterjesztése:

A felsőoktatási intézményi autonómia egyik garanciája az alaptevékenység (oktatás) és a kancellária alá tartozó működtetés különválasztása, mely a felsőoktatási törvényből világosan kiolvasható.A korábban létező gazdasági vezető pozíciót átruházni a kancellárra, a kancellárt (ill. képviselőit) behelyezni olyan bizottságokba, mint az Etikai Bizottságunk, valamint az elsősorban tanulmányi ügyekkel foglalkozó bizottságaink (Tanulmányi, Fegyelmi és Szociális Bizottság, Minőségmenedzsment Tanács) közvetlen ráhatást nyújtanak a kancellárnak az akadémiai tevékenységre – melyhez nem lehetne törvényes köze.

Követeltük, hogy a fentiekben kifejtett kancellári befolyás kiterjesztését az akadémiai területre vonatkozóan minden esetben vonja vissza a fenntartó, hiszen jelen állapotban nem felel meg ebből a szempontból sem az SZMR egyik fenntartói változata sem a felsőoktatási törvénynek.

———————————–

A véleményezésben valójában nem képviseltünk semmi újat, a hallgatók érdekképviseletének álláspontja az intézmény helyzetéről és autonómiájáról nem változott az elmúlt háromnegyed évben.

A HÖK jelenleg csakúgy, mint a hallgatók az egyetemfoglalás során, elsősorban ezeket az alapvető jogokat és nem egy épületet, vagy a korábbi szervezeti felépítést védték és védik.

Természetesen a korábbi működés kritikájára is volt és van hely és alkalom, azonban egészen más, amikor az egyetem autonómiájáért kell kiállnunk. Csakis akkor beszélhetnénk egyáltalán kritikáról, párbeszédről, haladásról, ha ennek a jogi feltételei megteremtődnek.