A számítógépes szépirodalom úttörőjéről, a 85 éve született Papp Tibor párizsi magyar avantgárd költőről Képes Gábor, az asztaltársaság „digitális muzeológusa” mesélt, bemutatva a szerző Disztichon Alfa című versgenerátorát (a kombinatorikus költészet leghíresebb magyar példáját) és gazdag vizuális költészetét. Miért fontos a véletlen – és ez miért alapvető szervezőerő az informatikai alapú költészetben – erről magát Papp Tibort hallhatjuk egy archív felvételen.

A PosztmodeM showban Maróthy Szilvia a Digitális bölcsészet folyóiratról és a Betekintés sorozatban megjelent kötetéről beszélt, Horváth Andorral, az RPHA technikai szerkesztőjével – Horváth Iván irodalomtörténész, a bölcsészettudományi informatika meghonosítójának fiával - pedig a 45 éve (!) frissülő Régi Magyar Vers Adatbázis jelentőségéről beszélgetett a PosztmodeM szerkesztő-műsorvezetője, Szilágyi Árpád.

A másfélezer régi magyar vers többszempontú feldolgozása még egy NDK peremlyukkártyás válogatóval (egy plexidobozzal és kötőtűkkel) kezdődött a hetvenes évek második felében, ma pedig már nemzetközi költészeti adatbázisokkal vetekedik és azokhoz mérhető az elsősorban irodalomtörténészek által használt, de számos funkciója miatt laikusoknak is érdekes hálózatos „leltár”.

Palkó Gábor és Molnár Gábor Tamás a digitális képzésekről és készségekről, a középiskolai informatikatanárok digitális eszközökkel és módszerekkel kapcsolatos előítéleteiről, valamint jó gyakorlatokról, például az ELTE verskorpuszról mondott el érdekes információkat, a Prae Kiadó gondozásában frissen megjelent Digitális eszközök a középiskolai irodalomoktatásban című kötet alapján.

Benne vagyunk a sűrűjében: kombinatorika és hipertext, adatbázisok és adatvizualizáció – tiszta Reneszánsz 2.0, csak a Pestisjárvány 2.0-t hagytam volna ki belőle – összegzett Képes Gábor költő, a PosztmodeM Digitális bölcsészet különkiadás társszerkesztője.