A műsor részét képezik Schumann, Fantáziadarabok; Fauré, 2. (g-moll) cselló-zongora szonáta; Schumann, Öt darab népies stílusban; Mendelssohn, Dalok szöveg nélkül; valamint Fauré, d-moll zongoratriója.

A 19. század legnépszerűbb alkotóival – Beethovennel, Schuberttel vagy Wagnerrel – szemben Schumann zenéjének kevésbé hódol a nagyközönség, de – állapítja meg az Élet című művészeti folyóirat karcolat-írója 1910-ben, Schumann születésének századik évfordulóján – „az igazi zenekedvelőnek talán mindegyiknél kedvesebb, intimebb és megkapóbb. Schumann, mint ahogy egy nagy zenész mondta róla, a zene maga.”

Karasszon Eszter és Szalai Éva koncertje első részében Schumann kamarazenei termésének különösen izgalmas és titokzatos műveit szólaltatja meg, zenészi habitusuk, muzikalitásuk pedig garancia arra, hogy e művek intimitása, megkapó jellege tökéletesen érvényre jusson. De talán arra is, amire a fenti szövegrészlet utal: Schumann műveinek tiszta zeneiségére. A koncert utolsó műsorszáma Gabriel Fauré csodálatos kései remeke, a d-moll trió lesz. Az 1923-ban bemutatott kompozíció egy legendás előadás nyomán került a 20. századi francia zene alaprepertoárjába, akkor hegedűn Jacques Thibaud, csellón Pablo Casals, zongorán Alfred Cortot játszott. A hegedűszólamot ezúttal Keller András szólaltatja meg.

Négyzetes kép a leadben: issuu.com