film
2009. 06. 26.
Scola emlékezik
Új kópiával került Franciaországban a mozikba Ettore Scola olasz rendező remekműve, az Egy különleges nap (1977), amelyben két szerencsétlen sorsú ember - Sophia Loren és Marcello Mastroianni - találkozik véletlenül egymással 1938 májusában azon a napon, amelyet Mussolini és Hitler római találkozója tett híressé.
"Amikor ezt a filmet forgattuk, már 20 éve ismertem Mastroiannit. Még abból a korból ismertem, amikor forgatókönyveket írtam más rendezőknek, gyakran azokhoz a filmekhez, amelyekben ő játszott. Magáról a forgatásról nincs sok emlékem, mert számomra az csak egy régi terv befejező része volt" - emlékezett vissza a 77 éves rendező a Le Figarónak adott interjúban.
A filmet, amelyben Mastroianni egy üldözött homoszexuális férfit, Loren pedig egy fáradt, életunt háziasszonyt alakított, nagyon jól fogadta a kritika, és tetszett a nézőknek is. Aranypálmát nem kapott ugyan Cannes-ban abban az évben, mert azt a Taviani-fivéreknek ítélték oda az Apámuramért.
Az Egy különleges nap azonban ma is megállja a helyét.
"A film azért maradt élő, mert a magány témája örök. Túlhaladta a fasiszta korszakot. Az ember többé-kevésbé mindig totalitárius rendszerben él, amely megszabja az általános mentalitást. A homoszexuálisokat ma is gyanakvó szemmel nézik. A nő természetesen sokkal szabadabb ma, de jogai még nem egyenlők a férfiéival" - magyarázza Scola.
Kiábrándult embernek véli magát, akit azonban mindig megment az a képessége, hogy a drámai szituációk mögött meglátja a komikumot. "Képtelen vagyok kizárólag tragikus dolgokat készíteni. Fáradhatatlanul hajlok a kedvesen mulatságos oldal felé" - vallja be ő maga is. Valóban, a legkomolyabb filmjei, mint az Annyira szerettük egymást, A terasz vagy a Csúfak és gonoszak, tele vannak tréfás iróniával.
"Szatirikus lapban kezdtem írni, mint egyébként Fellini is. Az olasz komédia a neorealizmus lánya. Olaszországot meséli el, egy ellentmondásos, tragikus, ugyanakkor bohócos országot" - árulja el a titok nyitját.
Scola nem forgatott a 2004-ben rendezett Római emberek című dokumentumfilm óta. Kijelentette, hogy nem rendez, amíg Silvio Berlusconi áll a kormány élén. "A helyzetből jelenleg nincs kiút, mivel az országnak több mint a fele csodálja ezt a közönséges magatartást, szereti ezt a ravasz elmét, cinikus, agyafúrt oldalát, és hát a nők… Megismertük a fasizmust, a kommunizmust, a kapitalizmust, és most itt van az új ideológia: a média által közvetlenül adagolt berlusconizmus. Ha valaki olyan filmet akar csinálni, amely nincs a vonalban, nagyon nehezen talál rá pénzt és forgalmazót. Sajnálom az új rendezőket" - fejti ki a francia lapban.
Scola a könyveihez menekült, lemondott Gérard Depardieu-vel tervezett filmjéről is; esszéket ír, sokat olvas, mint mondja, amolyan "hivatásos olvasó" lett belőle.
A filmet, amelyben Mastroianni egy üldözött homoszexuális férfit, Loren pedig egy fáradt, életunt háziasszonyt alakított, nagyon jól fogadta a kritika, és tetszett a nézőknek is. Aranypálmát nem kapott ugyan Cannes-ban abban az évben, mert azt a Taviani-fivéreknek ítélték oda az Apámuramért.
Az Egy különleges nap azonban ma is megállja a helyét.
"A film azért maradt élő, mert a magány témája örök. Túlhaladta a fasiszta korszakot. Az ember többé-kevésbé mindig totalitárius rendszerben él, amely megszabja az általános mentalitást. A homoszexuálisokat ma is gyanakvó szemmel nézik. A nő természetesen sokkal szabadabb ma, de jogai még nem egyenlők a férfiéival" - magyarázza Scola.
Kiábrándult embernek véli magát, akit azonban mindig megment az a képessége, hogy a drámai szituációk mögött meglátja a komikumot. "Képtelen vagyok kizárólag tragikus dolgokat készíteni. Fáradhatatlanul hajlok a kedvesen mulatságos oldal felé" - vallja be ő maga is. Valóban, a legkomolyabb filmjei, mint az Annyira szerettük egymást, A terasz vagy a Csúfak és gonoszak, tele vannak tréfás iróniával.
"Szatirikus lapban kezdtem írni, mint egyébként Fellini is. Az olasz komédia a neorealizmus lánya. Olaszországot meséli el, egy ellentmondásos, tragikus, ugyanakkor bohócos országot" - árulja el a titok nyitját.
Scola nem forgatott a 2004-ben rendezett Római emberek című dokumentumfilm óta. Kijelentette, hogy nem rendez, amíg Silvio Berlusconi áll a kormány élén. "A helyzetből jelenleg nincs kiút, mivel az országnak több mint a fele csodálja ezt a közönséges magatartást, szereti ezt a ravasz elmét, cinikus, agyafúrt oldalát, és hát a nők… Megismertük a fasizmust, a kommunizmust, a kapitalizmust, és most itt van az új ideológia: a média által közvetlenül adagolt berlusconizmus. Ha valaki olyan filmet akar csinálni, amely nincs a vonalban, nagyon nehezen talál rá pénzt és forgalmazót. Sajnálom az új rendezőket" - fejti ki a francia lapban.
Scola a könyveihez menekült, lemondott Gérard Depardieu-vel tervezett filmjéről is; esszéket ír, sokat olvas, mint mondja, amolyan "hivatásos olvasó" lett belőle.
További írások a rovatból
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról