A különböző szerzők eltérő léttapasztalatokat vázolnak, Gyöngyösi Csilla A befejezetlen mondat című írása az identitásképzés mechanizmusait villantja fel, míg Szív Ernő Árvaság című munkájának fókuszában az emlékezet konstruktív működésmódját taglalja. Oravecz Péter az elmúlás okozta szorongás, az élet otthonosságától való megfosztottság témáját pedzegeti a Folyt. köv. Sanghajban. (Ehhez kapcsolódva különben érdekes perspektívát, vagy kiegészítést kínálhat Halász László A túl hosszú öregség büntetéssé átalakuló jutalom című írása.) Juhász Tamás Lélekügyes című alkotása fiktív, a különböző vallási dimenziókat egybemosó és szinkretizáló novellája epés, ugyanakkor leleményes humorral zárja a pózai szakaszt, ahol az újjászületést és az elpecsételt életút megszerzését a hivatali ügyintézés kereteibe ágyazza, amelynek szituáltsága elénk állítja mindennapi tapasztalattól teljesen idegen magányos kiskorú ügyfelet is, mint a halálban szintén részesülő szubjektumot.

Csuday Csaba versei álombéli és mitikus tájakon érintkeznek a halál benyomásával, Hegedűs Ágota versei a mindennapok különös hangzóságát és a mozgásait rögzítik, míg Orcsik Roland egy egészen szokatlan és kissé hátborzongató Transzmutációval mutat rá a psziché és álom kapcsolatára.

Az Ex Libris rovatot Tunyogi László jegyzi, figyelmet szentelve elsősorban Darvasi László—Márton László—Tasnádi István—Závada Pál: Az ember tradégiája 2.0 című színdarab kivételes helyzetére. De Mary L. Trump Túl sok és sosem elég című könyve mellett Rakovszky Zsuzsa Állapotváltozások és Guillermo Cabrera Infante Trükkös tigristrió című könyvét is recenzálja.

A lap írásait Gerlóczy Sári expresszív munkái kísérik, melynek érzékeny és kifejező vonalvezetéséről Sinkó István értelezik Életvonalak című rövid írásában.