Az Ébresztő kerettörténete szerint a játékosok álmukban egy diktatúrában élnek, ahol a hétköznapok ingerei összemosódnak az őket körülvevő (rém)álomszerű világgal. A játék célja az, hogy a résztvevők ebből az álomból minél hamarabb felébredjenek, ezt pedig úgy tudják elérni, hogy megszabadulnak az összes lapjuktól.

Kocsis András társasjátékában hasonlóan az UNO-hoz színre-szín kerül, azonban a számok helyett jelek vannak, cselekvések és végrehajtandó feladatok. A hangsúly nem arra kerül, ki tud több lapot felhúzatni a másikkal, hanem a modern társadalmakat meghatározó szociális dilemmákra.

Ebben az érzékenyítő, közösségi játékban olyan problémakörök – olykor kínos élethelyzetek, társadalmi jelenségek – kerültek beemelésre mindennapokból, amelyek életünk részei, mégis szemet hunyunk felettük. A játékban, hasonlóan a hétköznapokhoz, épp úgy megvan a szerepe és feladata a pletykának, a vitának vagy akár a csereberének, mint a tömegközlekedésen az ellenőröknek vagy a médiában az újságíróknak.

A játék ugyanakkor felhívja a figyelmet és szembesíti a játékosokat az előítéleteikkel, illetve a politikát, gazdaságot meghatározó eszmerendszerekkel is. „Egyik pillanatban egy kocsmában találod magad, ahol meghívsz mindenkit egy körre. Később egy politikus próbál visszaélni a hatalmával veled szemben.” – írja az alkotó a játék ismertetőjében.

A kártyajátékról további információ a játék honlapján elérhető.

Négyzetes lead kép, fotók: Kocsis András