De miből is ered ez a rossz közérzet? A lap talán egyik legfontosabb írása az, amelyben Földényi F. László a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől elbúcsúzva összefoglalja, hogy milyen szellemiséget is képviselt az intézmény hosszú működése során, amelyet az új vezetőség elsöpört, és amelynek megőrzésében elsősorban az egyetem hallgatóira lehet számítani. A kritika persze nemcsak határon belül érvényes. Az e heti szám Ex Libris-rovatát jegyző Váncsa István olyan szerzők munkáiról készített ugyanis összefoglaló kritikát, mint Chantal Delsol, az itthon is egyre népszerűbbé váló Byung-Chul Han, David Graeber és Ole Thorstensen, akik maguk is valamifajta kordiagnózist állítanak fel elsősorban a nyugati kultúrában és társadalmakban megjelenő újfajta hatalomgyakorlási módokról és a közhangulatot meghatározó jelenségekről, tendenciákról. Ahogy olvasom a lapot, azt veszem észre, hogy egyre többször lapozok vissza Jászberényi Sándor Meditációs gyakorlat című verséhez, amely címéhez hűen a maga poétikai működésével vizualizálhatóvá teszi az elengedést: „Amit el kell engedni,/azt papírrepülőként kell elengedni./Hátralépve ráhelyezni a szélre,/és nézni azt, hogy lassan ellebeg.”

És mi lenne a más egyéb? Kiemelném egyrészt Károlyi Csaba Nádas Péterrel készített interjúját, amelyben a lap főszerkesztő-helyettese az íróval a száz éve született Mészöly Miklósról beszélget a vele való személyes és irodalmi kapcsolatáról. Kifejezetten örömteli emellett Demény Péter írását is olvasni arról, hogy az erdélyi író és költő hogyan viszonyul saját személyes kánonjának alakulásához, és egyáltalán, milyen szempontok játszhatnak szerepet egy ilyen olvasmánylista kialakulásában, hogyan találja meg az ember saját magát ebben az irodalomnak nevezett szövegtengerben: „Mondd meg, mit olvasol újra, és megmondom, ki vagy.”

Az elmúlt évben bőven volt idő arra, hogy megfigyelhessük, hogy mi az, amit a legszívesebben emelünk le újra a könyvespolcainkról, de ez nem teszi zárójelbe azt az izgatottságot, amit egy új könyvben való elmerülés lehetősége kelt az olvasó emberben. Az ÉS e heti száma ebben is segítségünkre lehet szokásos „A hét könyvei” válogatásával, illetve a kritika-rovat különböző cikkeivel.

Lehet tehát örülni a tavasznak, hiszen tovább tudunk olvasni természetes fény mellett. A rossz közérzet ellenére is, vagy talán éppen azért.