Mint a Szépírók Társasága közleményében írja, „egy vélemény kritikájának a vitapartner meggyőzése, elgondolkodtatása lehet a célja, nem a személyének, munkájának pocskondiázása. Utóbbiból meg nem értés, frusztráció, agresszív boldogtalanság, előbbiből megértés és közös tanulságok következhetnek egy folyamatosan épülő kultúra keretei között.”

Megjegyzik, hogy a Társasága – „az oktatási szakma képviselőivel, elsősorban a tanárokkal együttműködve – jelentős erőfeszítéseket folytat, hogy erősítse a kortárs irodalom jelenlétét a középiskolákban. A napokban éppen Tóth Krisztina szerepel majd az egyik iskolában, ahol az ő munkássága az egyik érettségi tétel része.”

Tóth Krisztina fotója: Wikipédia

Egy jó példa

A prae.hu művészeti portál a sajtóban lefolytatott vitára egy kiváló példát is látott. Az Indexen Hansági Ágnes irodalomtörténész Az arany embernek egy ma is érvényes olvasatát mutatja fel. Emellett kiemeli Jókai munkásságának azon példáit is, melyekben kifejezetten támogatta a nőket: „azt nyilatkozta, jót tenne a magyar újságírásnak, ha több nő dolgozna a magyar sajtóban”. Volt írónő, akinek könyveiről több recenziót írt, és a nőírókról folyó vitában kiállt mellettük Gyulai Pállal szemben, aki a nőket szívesebben látta volna kizárólag a hagyományos női szerepekben, a tűzhely körül. Hansági hozzáteszi, ha a nőalakok ábrázolása alapján ítélnénk meg a régmúlt irodalmi vagy szakrális szövegeit, kultúránk legfontosabb, alapszövegeit dobhatnánk ki a hajóból, akár az Odüsszeiát is. Odüsszeusz is bolyong, kalandozik, félrelép, míg Pénelopé otthon várja. De a bibliai, az ószövetségi történetek nőalakjai vagy Mária Magdolna története sem menne át ezen a vizsgán.

A kötelező irodalmakkal és az érettségivel kapcsolatos vitákat érdemes tágabb kontextusban nyomon követni.