Bali János Liszt Ferenc-díjas furulya- és fuvolaművész, karmester, zeneszerző, pedagógus, matematikus írt előszót a muzsikákhoz, melyből idézünk: „Ködös zaj, zajos csend, csendes köd. És a ködből állandóan új és új formák bomlanak ki: fogalmam sincs, hogy létezők-e, vagy csak látomások. A lemez olyan, mintha egyetlen egy darab lenne – vannak tényleg trackek? Rothko és Michaux figurája talán felismerhető(...) Tekerőlant, viola da gamba, szerpent – valóban vannak, vagy csak képzeljük? Voltak egyáltalán valaha ilyen hangszerek? Fuvola? Van olyan?

(...) Hol vannak a határok? Vannak? Vagy csak képzeljük? Hatalmasra nagyított granulár-szintézis: minden valahonnan fade in, és valahogy fade out. Mint a szentek a prágai középkori órán, elő az árnyékból és vissza az árnyékba: de mit művelhetnek ott hátul, ahonnan elővonulnak homályosan? És tényleg óránként jönnek? Lehet, hogy már nem is jönnek.

A köd mögött talán város van, ha van: épületek sejlenek fel, sok emelet. Állandóan lefelé gravitáló kvintek – nem látni a mélyét: van esetleg metró? Talán esti köd, talán reggeli. Talán egy városszéli réten, talán egy forgalom nélküli autópályán, talán a Duna vize felett. A város talán romos, talán új. Talán lakják még, talán már elköltöztek onnan.”

Itt bele lehet hallgatni, illetve megvásárolható.