zene
2009. 06. 20.
Julian Lennon: „Időpazarlás volt apámat gyűlölni”
„Időpazarlás volt apámat gyűlölni” - vélekedik ma Julian Lennon. A 29 éve meggyilkolt John Lennon fia, aki a megszólalásig hasonlít apjára, a héten kiállítást nyitott meg Liverpoolban Fehér Toll (White Feather Exhibition) címmel a Beatles vezérének tárgyaiból.
A La Stampa című olasz lapnak ez alkalomból elmondta, hogy 15 éves volt, amikor anyja, Cynthia Powell, akitől John Lennon 1968-ban vált el Yoko Ono kedvéért, elárulta neki, hogy a Hey Jude című Beatles-dal valójában neki szól. A fiú éveken át igyekezett apja imázsát lerombolni emberi gyengeségeinek kiteregetésével, végül azonban megbocsátott neki, és sikerült „haragját pozitív energiává átalakítania”.
A kiállítás elnevezését az a fehér toll ihlette, amelyet Julian tíz évvel ezelőtt egy ausztrál bennszülött törzstől kapott, és amelyet egy bőrszíjon visel a nyakában. „Apám azt mondta egyszer, hogy ha meghal, és meg akar nyugtatni a túlvilágról, az üzenet egy fehér toll formájában érkezik majd” - közölte.
Az ifjú Lennon egy vagyont költött arra, hogy megszerezze apja hagyatékának részeit. „Az utóbbi húsz évet azzal töltöttem, hogy a világ nagy árveréseinek katalógusait böngésztem, hogy visszavásárolhassam azt, ami az övé volt. Tudom, hogy szörnyű és nagyon szomorú, de ez volt az egyetlen lehetőségem arra, hogy az enyém legyen” - vallotta be.
Sokáig igen nagy fájdalmat okozott Juliannek a Beatlest hallgatni, később ez a kín is lecsillapult. A kedvence az 1968-ból való, apja spirituális útkereséseit megörökítő Across The Universe, amely az utolsó Beatles-albumon, a Let It Be-n jelent meg. Az igazi gyógyír azonban a Hey Jude volt. „Megértettem belőle, hogy nem én voltam az egyetlen, aki a peremre szorult. Apám kétszer vesztette el az anyját: először ötéves korában, amikor elhagyta őt, aztán meg 17 évesen, amikor anyja meghalt egy autóbalesetben. Ma már értem, hogy miért lett dühös és keserű, mint én. Nem lehetek eléggé hálás Paul McCartneynak, hogy megírta ezt a dalt. Megtisztította az emlékezetet. Hagytam, hogy behatoljon a bőröm alá, és megjavítson engem is" - mondta a La Stampának.
A kiállításon az emléktárgyak, levelek mellett számos eddig ismeretlen fotó is látható, köztük olyanok, amelyek 1972 és 1974 között készültek valahol egy tengerparton - abban az időszakban, amikor John és Yoko ideiglenesen szakítottak egymással -, amint apa és fia együtt motoroznak. Ez az idill azonban nem sokáig tartott.
„A siker megváltoztatja az embereket, ez elkerülhetetlen. Szeretném, ha ez a kiállítás ablakot nyitna apámra pályafutásán túl is, és bemutatná, hogy milyen volt egy lelkes és dühös liverpooli fiú, mielőtt rajongók millióinak mítosza lett” - hangsúlyozta Julian Lennon.
A kiállítás elnevezését az a fehér toll ihlette, amelyet Julian tíz évvel ezelőtt egy ausztrál bennszülött törzstől kapott, és amelyet egy bőrszíjon visel a nyakában. „Apám azt mondta egyszer, hogy ha meghal, és meg akar nyugtatni a túlvilágról, az üzenet egy fehér toll formájában érkezik majd” - közölte.
Az ifjú Lennon egy vagyont költött arra, hogy megszerezze apja hagyatékának részeit. „Az utóbbi húsz évet azzal töltöttem, hogy a világ nagy árveréseinek katalógusait böngésztem, hogy visszavásárolhassam azt, ami az övé volt. Tudom, hogy szörnyű és nagyon szomorú, de ez volt az egyetlen lehetőségem arra, hogy az enyém legyen” - vallotta be.
Sokáig igen nagy fájdalmat okozott Juliannek a Beatlest hallgatni, később ez a kín is lecsillapult. A kedvence az 1968-ból való, apja spirituális útkereséseit megörökítő Across The Universe, amely az utolsó Beatles-albumon, a Let It Be-n jelent meg. Az igazi gyógyír azonban a Hey Jude volt. „Megértettem belőle, hogy nem én voltam az egyetlen, aki a peremre szorult. Apám kétszer vesztette el az anyját: először ötéves korában, amikor elhagyta őt, aztán meg 17 évesen, amikor anyja meghalt egy autóbalesetben. Ma már értem, hogy miért lett dühös és keserű, mint én. Nem lehetek eléggé hálás Paul McCartneynak, hogy megírta ezt a dalt. Megtisztította az emlékezetet. Hagytam, hogy behatoljon a bőröm alá, és megjavítson engem is" - mondta a La Stampának.
A kiállításon az emléktárgyak, levelek mellett számos eddig ismeretlen fotó is látható, köztük olyanok, amelyek 1972 és 1974 között készültek valahol egy tengerparton - abban az időszakban, amikor John és Yoko ideiglenesen szakítottak egymással -, amint apa és fia együtt motoroznak. Ez az idill azonban nem sokáig tartott.
„A siker megváltoztatja az embereket, ez elkerülhetetlen. Szeretném, ha ez a kiállítás ablakot nyitna apámra pályafutásán túl is, és bemutatná, hogy milyen volt egy lelkes és dühös liverpooli fiú, mielőtt rajongók millióinak mítosza lett” - hangsúlyozta Julian Lennon.
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Tudósítás a "Szaporodnak a jelek" című Esterházy-konferencia első napjáról