film
2009. 06. 19.
Barbie-tól a műfogsorragasztóig - Mi kell a magyar nőnek?
A magyar reklámszakemberek és pszichológusok éjt nappallá téve próbálják megérteni, mi is kell a magyar nőnek. Ugyanis ha ezt már tudják, óriási segítséget tudnak nyújtani - percenként milliókért természetesen - a kereskedőknek és a médiának is. A Magyar Fogyasztó Platform legutóbbi konferenciáján ezt az izgalmas kérdést járták körbe - szórakoztatóan és szellemesen - a hazai reklámélet legjobbjai.
"Így gondolkodnak. Így éreznek. Így hezitálnak. Így vásárolnak. Így tündökölnek".
Mintha egy külön emberfajról lenne szó, pedig "csak" a másik - nem második! - nemről értekezett az egyik leghíresebb magyar reklámfilmrendező, operatőr és reklámpszichológus, Sas István. Fotókkal, vetített képekkel illusztrált előadásának legfőbb eszköze a humor volt - üdvös lenne, ha ebből több jutna a mai reklámokba is.
Mit vásárol a magyar nő különböző életszakaszaiban? Mit reklámoznak kislányokkal és a nagymama korú hölgyekkel? Barbie-tól a műfogsorragasztóig című előadásában ezt az ívet járta körbe Dinnyés Krisztina és Palincsár László. Mint a két médiaszakember és közgazdász megállapította, a nők mást vásárolnak és fogyasztanak attól függően, hogy milyen iskolákat végeztek és hol laknak, ami persze ebben az általánosító formában nem igazán új megállapítás. A rendhagyó prezentációból minden nő magára ismerhetett egy kicsit, és minden férfi sokat tanulhatott a nőről mint médiafogyasztóról is.
A humor volt az alapvető jellemzője Litkai Gergely félórás, "békés célú" diavetítéssel egybekötött előadásának is, korántsem meglepő módon, hiszen a szónok - az 1998-as Humorfesztivál győztese, ma a Comedy Central tévécsatorna főszerkesztője - néhány keresetlen mondattal arra utalt, miért hibás az a fajta megközelítés, amelynek révén a férfiak próbálják megérteni a nőket...
Lesz maga juszt is a miénk? Kérdezte előadása előzetesében Kaszás György, a magyar reklámszakma fiatalon is nagy öregje, aki több évtizedes multis múlt után jelenleg az Upgrade Communications kreatív igazgatója. Majd feltette az inkább tartalmi, mint poénos kérdést: milyen nőképet kapunk a reklámokból?
Nos, ha úgy tetszik, sematikusat. Hagyományosat. Konzervatívat. De ez nem is olyan furcsa, hiszen a Gfk Roper piackutató jelentése szerint a magyar nők szüntelenül, megállás nélkül gondoskodnak, ha éppen nem dolgoznak, akkor is. "Szabadidejében" tízből kilenc nő hetente egyszer élelmiszert vásárol. A magyar nők számára a család védelme, szeretteik biztonsága adja az élet vezérlő elvét. Az önbecsülés csak a 9. helyen áll, megelőzi azt az anyagi biztonság, a barátság, az igazságosság is.
A magyar nők - legalábbis a megkérdezettek - nem lázadnak a hagyományos társadalmi szerepek ellen, 71 százalékuk szerint az ő feladatuk a háztartás és a család dolgai felől való gondoskodás, 26 százaléka soha nem megy étterembe, és 15 százalékuk sohasem nyaral. Múzeumba, kiállításra, templomba, hangversenyre, diszkóba és éjszakai klubba hetente 10-ből kettő jut el. A mai tizenéves lányok nagyobb hányada szeretne gyereket, mint amennyire ez jellemző Kelet- és Közép-Európában, ráadásul mind többen döntenének a munkából való visszavonulás és a főállású anyaság mellett.
Ezek a megállapítások már sok fogódzót adnak a reklámszakembereknek, hátha még azt is melléteszik, hogy több nő néz úti beszámolót, riportot, szórakoztató műsort és kvízt, mint férfi. A híradó, az időjárás-jelentés és a kabaré majdnem egyforma arányban ülteti le őket a tévé elé, mint a férfiakat.
A reklámok - főleg egyes női magazinokban megjelenő hirdetések - sokszor vágyakat, álmokat közvetítenek. Olyanokat, amelyekről a célcsoport tagjai is jól tudják, hogy mindig is álmok maradnak. De álmodozni jó. Ez a titka a drága női képes lapok kelendőségének. Ha már az abban reklámozott divatholmikat és más tárgyakat soha életében nem fogja tudni megvenni valaki, legalább az azt bemutató magazin árát megspórolja valahogy.
Bár a konferencia egyik előadása éppen azt fejtegette, hogy a gazdasági válság idején is kelendőek egyes luxusmárkák, mindenki tudja, hogy nagyon szűk vásárlói körről van szó. Ám ez a szűk kör hangadó, mint ahogyan az Andrássy út luxusbutikjai is hamarosan az egyik legszebb turisztikai látványosságát adják a mellékutcáival inkább szégyenkező Budapestnek.
Mintha egy külön emberfajról lenne szó, pedig "csak" a másik - nem második! - nemről értekezett az egyik leghíresebb magyar reklámfilmrendező, operatőr és reklámpszichológus, Sas István. Fotókkal, vetített képekkel illusztrált előadásának legfőbb eszköze a humor volt - üdvös lenne, ha ebből több jutna a mai reklámokba is.
Mit vásárol a magyar nő különböző életszakaszaiban? Mit reklámoznak kislányokkal és a nagymama korú hölgyekkel? Barbie-tól a műfogsorragasztóig című előadásában ezt az ívet járta körbe Dinnyés Krisztina és Palincsár László. Mint a két médiaszakember és közgazdász megállapította, a nők mást vásárolnak és fogyasztanak attól függően, hogy milyen iskolákat végeztek és hol laknak, ami persze ebben az általánosító formában nem igazán új megállapítás. A rendhagyó prezentációból minden nő magára ismerhetett egy kicsit, és minden férfi sokat tanulhatott a nőről mint médiafogyasztóról is.
A humor volt az alapvető jellemzője Litkai Gergely félórás, "békés célú" diavetítéssel egybekötött előadásának is, korántsem meglepő módon, hiszen a szónok - az 1998-as Humorfesztivál győztese, ma a Comedy Central tévécsatorna főszerkesztője - néhány keresetlen mondattal arra utalt, miért hibás az a fajta megközelítés, amelynek révén a férfiak próbálják megérteni a nőket...
Lesz maga juszt is a miénk? Kérdezte előadása előzetesében Kaszás György, a magyar reklámszakma fiatalon is nagy öregje, aki több évtizedes multis múlt után jelenleg az Upgrade Communications kreatív igazgatója. Majd feltette az inkább tartalmi, mint poénos kérdést: milyen nőképet kapunk a reklámokból?
Sematikus nőkép
Nos, ha úgy tetszik, sematikusat. Hagyományosat. Konzervatívat. De ez nem is olyan furcsa, hiszen a Gfk Roper piackutató jelentése szerint a magyar nők szüntelenül, megállás nélkül gondoskodnak, ha éppen nem dolgoznak, akkor is. "Szabadidejében" tízből kilenc nő hetente egyszer élelmiszert vásárol. A magyar nők számára a család védelme, szeretteik biztonsága adja az élet vezérlő elvét. Az önbecsülés csak a 9. helyen áll, megelőzi azt az anyagi biztonság, a barátság, az igazságosság is.
A magyar nők - legalábbis a megkérdezettek - nem lázadnak a hagyományos társadalmi szerepek ellen, 71 százalékuk szerint az ő feladatuk a háztartás és a család dolgai felől való gondoskodás, 26 százaléka soha nem megy étterembe, és 15 százalékuk sohasem nyaral. Múzeumba, kiállításra, templomba, hangversenyre, diszkóba és éjszakai klubba hetente 10-ből kettő jut el. A mai tizenéves lányok nagyobb hányada szeretne gyereket, mint amennyire ez jellemző Kelet- és Közép-Európában, ráadásul mind többen döntenének a munkából való visszavonulás és a főállású anyaság mellett.
Ezek a megállapítások már sok fogódzót adnak a reklámszakembereknek, hátha még azt is melléteszik, hogy több nő néz úti beszámolót, riportot, szórakoztató műsort és kvízt, mint férfi. A híradó, az időjárás-jelentés és a kabaré majdnem egyforma arányban ülteti le őket a tévé elé, mint a férfiakat.
A reklámok - főleg egyes női magazinokban megjelenő hirdetések - sokszor vágyakat, álmokat közvetítenek. Olyanokat, amelyekről a célcsoport tagjai is jól tudják, hogy mindig is álmok maradnak. De álmodozni jó. Ez a titka a drága női képes lapok kelendőségének. Ha már az abban reklámozott divatholmikat és más tárgyakat soha életében nem fogja tudni megvenni valaki, legalább az azt bemutató magazin árát megspórolja valahogy.
Bár a konferencia egyik előadása éppen azt fejtegette, hogy a gazdasági válság idején is kelendőek egyes luxusmárkák, mindenki tudja, hogy nagyon szűk vásárlói körről van szó. Ám ez a szűk kör hangadó, mint ahogyan az Andrássy út luxusbutikjai is hamarosan az egyik legszebb turisztikai látványosságát adják a mellékutcáival inkább szégyenkező Budapestnek.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
film
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
gyerek
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
