art&design
2009. 06. 18.
Múzeumok éjszakája - Hetérák és kurtizánok az orvostörténeti múzeumban
Hetérákról, kurtizánokról és éjszakai pillangókról esik szó a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban szombaton, a Múzeumok éjszakáján; az érdeklődők ókori és középkori szerelmi történeteket hallhatnak, és megismerhetik a pesti örömlányok életét a XIX-XX. század fordulóján.
Ismertetése szerint Veronica Franco nem csak híres kurtizán volt a XVI. századi Velencében, hanem társadalmi reformer is, aki elsőként kezdeményezte lányárvaházak létrehozását.
"Ez egy nagyon komoly társadalmi reform volt, mivel sok fiatal lányt prostitúcióra kényszerített a saját családja. Veronica Francót az foglalkoztatta, hogyan kerülhetik el ezt a sorsot a lányok, különösen az árván maradottak" - magyarázta Varga Benedek.
Mint kifejtette, Veronica Franco elképzelései megvalósultak, tevékenységének hatására állami ellenőrzés alá került a prostitúció Velencében.
"Emellett egészen jó költőnő volt, és igen színes egyéniség" - emelte ki Varga Benedek. Mint mondta, Veronica Franco sorsát jeleníti meg a Velencei kurtizán című amerikai film, amelynek alapjául egy komoly történeti tanulmány szolgált.
A múzeumigazgató a Múzeumok éjszakájának másik két előadásáról is beszélt.
Németh György, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzora egy athéni örömlány kalandos életútjáról beszél majd.
"Az ókori Athénben, ahol a nő szerepét kizárólag az otthonra, a családra korlátozták, a hetérák nem egyszerű prostituáltak voltak. Műveltek voltak, társai a férfiaknak" - mondta az igazgató.
Császtvay Tünde irodalomtörténész az "éjjeli lepkevadászatról" beszél; az idei könyvfesztiválra jelent meg Bordélyvilág a történeti Magyarországon című könyve.
"A könyv arról szól, miként nézett ki a budapesti prostitúció a XIX. század végén, a XX. század elején. A prostitúció szokatlan volt a város életében, hirtelen megszaporodtak az örömlányok. Ugyanez a folyamat játszódott le korábban Bécsben, valószínűleg a jelenség a metropolisszá válás velejárója volt" - fejtette ki Varga Benedek. Hozzátette: hirtelen megnőtt Budapest népessége, és igen gyorsan, mindössze 20-25 év alatt épül ki a város belső része. A fejlesztés sok munkást igényelt, akik nem mindig családostul érkeztek a székesfővárosba.
"A történelmi igényességgel megírt könyv szerzője hihetetlenül gazdag anyagot válogatott össze, fantasztikusan jók az irodalmi példái, amelyek találóan jellemzik az adott kort" - hangsúlyozta az orvostörténész.
A látogatók megtekinthetik az "Eleven tanulság. A korbonctantól a patológiáig" című időszaki kiállítást is.
"Ez egy orvostörténeti tárlat, amely azt vizsgálja, mikor és hogyan kezdik az orvosok a szervi elváltozásokat a betegségekhez kötni. Ezeket az elváltozásokat először a szerveken vették észre, majd a szövetek, később a sejtek szintjén konstatálták a patológiát. A fejlődési folyamat 120 éves periódust ölel át. A tárlat arra világít rá, hogy a patológia nem pusztán a boncolást jelenti, hanem rengeteg szövettani mikroszkópos vizsgálattal is jár. Jelenleg ez húzóágazata a gyógyításnak, nem csupán kései megállapítása annak, hogy a beteg miben halt meg" - összegezte Varga Benedek, aki érdekességként kiemelte azt az eredeti XIX. századi boncasztalt, amely a Rókusból került a múzeumba, és amelyen Semmelweis Ignác dolgozott.
A múzeum kertjében szerelmi bájitalok és vágykeltő afrodiziákumok kóstolgatására csábítják majd a látogatókat, a rendezvényt sejtelmes arab zene kíséri.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
