A helyzethez passzoló, erre reflektáló szövegek talán segíthetnek az elfogadásban, emiatt ajánlom G. István László Példázat koronavírus idején című szövegét, különösen kiemelve a Háromfa, az Ugaron és az Életszövetség címeket viselő versei közül. Úgy szólítja meg az olvasót, mintha egy beszélgetés alkalmával mesélne neki a régi időkről. Azokról, amikor még a megszólított nem is élt, emiatt csak elképzelni tudja a leírtak alapján a múlt eseményeit, de nyilvánvalóan nem teljesen pontosan. A többször ismétlődő „képzeld el”-ek között természeti képeket idéz meg, tengert, vihart, napsütést és esőt. Úgy ahogy az emberi élet szakaszai váltakoznak, ahogy a hangulatunk néha derűs, máskor pedig szomorkás, sötét, vagy éppen dühös, a szerző aszerint festi meg az égboltot. De felfedezhető az is az említett három másik verse alapján, hogy szívesen használ olyan metaforákat, amelyek egy-egy érzést időjárási tényezőként jelenítenek meg, az Ugaronban például a születést hasonlítja a földrengéshez. De valamilyen szinten Gergely Ágnes Az árnyék című, Báthori Csabának ajánlott verse is illik a jelenlegi helyzethez: „nem látod őt, csak a csupasz falat.” A lírai szövegek közül személyes kedvencem a héten Stermeczky Zsolt Gábor Eleje című műve. Nosztalgikus, már-már retro hangulatot idéz egy padlásszobában tartott, kétezres évek eleji házibuli kapcsán. Visszatérő motívum benne a tánc, amely a másik ezzel együtt megjelent versének is központi eleme, és amelynek a címe is ez: Tánc.

A tárcatárban Szív Ernő Ájulás, Egressy Zoltán Vologya, Molnár Lajos Az emlékmű és Baráth Miklós Levél a meghalt kisfiúhoz című szövegei kaptak helyet. Nekem az utóbb említett tetszett legjobban, nemcsak fájdalmas, szívbe markoló témája, de nyelvi megformáltságai, költően megírt mondatai miatt is. Egy apa beszél elhunyt kisfiához, e helyzetben pedig az ember képtelen úgy odafigyelni beszéde stiláris vonásaira, a nyelvhelyességre, mint általában, itt mégis gyönyörűen megfogalmazott sorokat olvashatunk. Nagyon rövid szöveg, mégis átütő, egyből megragadja az ember figyelmét. S talán pont az egyik legnagyobb különbséget cselezi ki líra és próza között, hiszen az utóbbi hosszabb terjedelmű, így a szerző jobban kifejtheti azt, amint lírában csak sejtetni tud. Jelen esetben azonban sűrű, tömör, egy bekezdésnyi szövegről beszélünk, mégis olyan tartalmasról, mintha több oldalas lenne. De ezen pár sor szóösszetételei, kifejezései egymás után akár verssé is alakíthatják a tárca formai követelményei szerint rendezett gondolatokat.

Mióta szemlézem a lapot, úgy érzem, a mostanit volt a legnagyobb élmény olvasni. Lehet, hogy azért, mert aktuális dolgokról beszél, lehet, hogy azért, mert hétköznapi témákat mesél el. Mindenesetre a hetilap minden számának más-más a hangulata...

Megjelenik: 2020. november 13.