Európai helyesírások
Az európai helyesírások múltja, jelene és jövője
Szerk.: Balázs Géza és Dede Éva
Inter Kht. – PRAE.HU
318 oldal. 3.900 Ft.

Egy nép helyesírása nemzeti szimbólum, nemzetösszetartó erő. A helyesírások egyúttal magukban hordozzák az adott nyelvi kultúra történetét, hagyományait, ezért is ütközik szinte mindenütt ellenállásba egy-egy „logikai” helyesírási reform. Az európai helyesírások gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, alapelveik, fejlődésük hasonló, szabályozásuk nyelvi akadémiákhoz, kutatóintézetekhez, tekintélyes kiadókhoz kötődik.

A helyesírások alapelvei szinte mindenütt a kiejtés, a szóelemzés és az értelemtükröztetés. Emellett a hagyomány válik fő elvvé, vagyis az európai helyesírások folyamatosan szakadnak el az élőnyelvi változásoktól, s lesznek a történelem, a nyelvtörténet, a hagyomány őrzői.

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport 2004-ben a magyar nyelvi kultúra jelenéről és jövőjéről egy kétkötetes munkát adott ki (az MTA támogatásával). 2008-ban a PRAE.HU-val közös kiadásban Európa 39 nyelvének történetéről, jelenéről és stratégiájáról jelentetett meg tanulmánykötetet  (NKA és OKM támogatással) Európai nyelvművelés  – Az európai nyelvi kultúra múltja, jelene és jövője címmel. Ennek a kötetnek szerves folytatása az Európai helyesírások, amelyben 23 nyelv helyesírását mutatjuk be, valamint kitekintünk a hatalom és helyesírás kapcsolatára, a zenei ortográfiára, valamint az internetes (technokulturális) világ helyesírására.

Szerzőink a klasszikus és modern magyar filológia elkötelezett munkatársai, akik különböző intézményekben a nyelvi kultúrák kutatására és oktatására szakosodtak.

Balázs Géza – Takács Szilvia
Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe
Pauz-Westermann – Inter Kht. – PRAE.HU
312 oldal, 3.900 Ft

Az antropológiai nyelvészet a nyelvhasználat, a nyelvváltozatok, különösen a nem hatalmi helyzetben lévők, az alacsonyabb fejlettségi fokon álló közösségekre jellemző gondolkodási formák, kulturális hagyományok és minták, hiedelmek viszonyának a tanulmányozása – terepmunka, konkrét nyelvi anyaggyűjtés alapján. Előszeretettel kutatja a vallási, a foglalkozási vagy a rokonsági csoportokhoz való nyelvi tartozás megnyilvánulásait. Holisztikus szemlélet jellemzi, kiemelt kutatási nézőpontja: a nyelvi relativizmus, a nyelvi univerzalizmus és a nyelvi unikáliák.

Az antropológiai nyelvészet diszciplináris pillérei a nyelvészet és az antropológia. A nyelvészet adja a tárgyat, a nyersanyagot (korpuszt), a klasszikus tudományfelfogás aspektusát és részben a terminológiát; az antropológia pedig a szemléletet és kutatási módszert. Az antropológiai nyelvészeti kutatásokban kulcsszerepet játszik a szemiotika: ez adja a rendszerelvűséget, a szimbolikus struktúrák vizsgálhatóságának lehetőségét. Tudománytörténetileg fontos hátteret jelent a szociológia és a néprajztudomány, egyrészt a terepmunka, az élő adatgyűjtés okán, másrészt a jelenségek társadalmi-kulturális kontextusban való szemlélete miatt. A 20. század eleji pszichológiai fordulat nélkül nehezen képzelhető el az antropológiai nyelvészet a mai formájában: a pszichológiai (szociálpszichológiai) kutatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az antropológia képes reagálni a másságból eredő problémákra, tekintettel van az egyedire és az egyénre.

Néhány jellemző antropológiai nyelvészeti téma: a nyelv funkciói, jelek és jelnyelvek, gesztuskommunikáció, rokonsági terminológia, nyelvi univerzálék és unikumok, nyelvi centrum és periféria, nyelvi (kommunikációs) rítusok (hagyományok), kommunikációs konfliktusok, agresszió, nyelvi tabu, a technológiák és a nyelv viszonya (legújabban az internet és az sms nyelvi hatásai).

 
A magyar reneszánsz stylus
Szerk.: Balázs Géza
Inter Kht. – Magyar Szemiotikai Társaság – PRAE.HU
150 oldal, ármegjelölés nélkül

• Halmai Tamás: Reneszánsz (részletek)
• Balázs Géza: A reneszánsz jelek természete
• Voigt Vilmos: A magyar reneszánsz korának szemiotikája
• Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius Feronia forrásánál
• Vadai István: Damnatio memoriae
• Vámos Hanna: Aesopus jele
• Benczik Vilmos: A betű és a reneszánsz
• C. Vladár Zsuzsa: „Ides az hazának ßerelme” – Az első magyar grammatika (1539)
• Lőrinczi Réka: Quid est interiectio? – Metanyelvi tallózás antik, középkori és reneszánsz grammatikákban
• Szathmári István: Két verses széphistória vallatása
• Balázs Géza: Balassi Bálint reneszánsz táncdala
• Takács Anett :Testi higiénia a késő reneszánsz korában
• (16–17. század) Magyarországon
• Marton Szabolcs: Tinódi Lantos Sebestyén reneszánsz írása – „A sokféle részögösről” pálinkatörténeti szempontból
• Hoványi Márton: Mi a parafrázis?
• Kun János Róbert: Individuum-képződés, testiség és reneszánsz
• Pál Dániel Levente: Az első magyar szerelmi tárgyú világi dráma
• Fűzfa Balázs: A reneszánsz perspektívaszemlélet példája egy késő modern magyar regényben