Mindenekelőtt szeretném ismét kiemelni a címoldalon levő képet, amely számomra meghatározza az olvasás hangulatát. Szüts Miklós munkái többször is visszatérnek lapozás közben, azt gondolom, jobban elmélyítik a szövegeket az olvasóban, hozzáadnak egy különálló, mégis azokhoz kapcsolódó réteget az értelmezésükhöz.

A héten olvashatók Svébis Bence A tejesember és Mandarin címeket viselő versei, amelyek többféle értelmezési módot is megengednek, hiszen nem használ bennük központozást, nagybetűket, valamint igazán különlegesen tördeli a sorokat. Ott van Tallér Edina Néhány szó az igaz szerelemről című novellája, és egy-egy tárca, Szekrényes Miklós: Pszichopuzzle, Aknai Péter: Alfa és ómega. Bekerült egy regényrészlet is, méghozzá Suzanne Collins Énekesmadarak és kígyók balladája című nemrég megjelent kötetéből. A héten Váncsa István írt kritikát Tódor János Börtönhakni című, Lapis József pedig Dániel András Nincs itt semmi látnivaló című könyvéről. Négy könyvről  Szilágyi Zsófia írt e héten ex librist, többek közt Cserháti Éva A Sellő titka című krimijéről. Véleményem szerint a legkiemelkedőbbek Smid Róbert gondolatai A vissza(nem)térő Sziránóról, vagyis Nyerges Gábor Ádám idén ősszel megjelent nagyregényéről, a Mire ez a nap véget érről.

Az ÉS további könyveket is ajánl, most a Frank O’Hara által írt Töprengések vészhelyzetben, Kállay Eszter Kéz a levegőbenje és a tavalyi évben Petri-díjat nyert Gál Hunor kartonfless című verseskönyve került terítékre.

Személyes kedvencem a heti megjelenések közül Darvasi László Vidám vers az égről, Kántor Péternek című szövege, amely az aktuális közéleti történéseket dolgozza fel, nemrég elhunyt költőket, a magyar irodalom meghatározó alakjait idézi meg. Az egy egész oldalt kitöltő, három oszlopos vers, annak ellenére, hogy gyakran előfordulnak benne ismétlések, minden sorával újat mond, meglepő, nem várt képeket hoz be, beszippantva az olvasót. A prózai írások közül Grecsó Krisztián Karodon vittél évekig című tárcája emelkedik ki különösen, amely egy az ismerkedés fázisában lévő szerelmespár történetét, közös életük egy-egy jelenetét meséli el. Szól arról, hogy mennyire meg tudják változtatni az apró történések is – például egy sorsára hagyott kismacska megtalálása – két ember egymáshoz való viszonyát; a hitről, a nagyvárosról és a vidékről és az emberi kapcsolatokról.

Ismét sokszínű, friss írások kerültek a lapba, amelyek meghatározhatják az olvasó egész heti hangulatát. Szórakoztatnak, de el is gondolkodtatnak, rengeteg témát megpendítenek, felhívják a figyelmet azokra a dolgokra, amelyekkel a mindennapi életben is többet kellene foglalkoznunk. Minden korosztály számára javaslom a folyóirat fellapozását.