Most – tizennyolc évvel később – Magyarország egy kicsit ismét örülhet, ugyanis az október 8-ai bejelentés szerint idén a hetvenhét éves amerikai költő, Louise Glück veheti át a díjat, aki nagyszülei révén magyar zsidó származású. A Svéd Akadémia irodalmi bizottságának indoklása szerint összetéveszthetetlen költői hangja miatt lett Louise Glück számára odaítélve a díj, amely tiszta, túldíszítettség nélküli szépségével tudja egyetemessé tenni a létezést.

De ki is valójában Louise Elisabeth Glück? 2010 óta a negyedik, a díj 1901-es alapítása óta pedig mindössze a  tizenhatodik nő, aki irodalmi Nobelt kapott. A számos kitüntetéssel és 1993 óta Pulitzer-díjjal rendelkező szerző a magyar olvasóközönség számára kevésbé ismert, annak ellenére, hogy eddig tizenkét verseskötetet és számos esszégyűjteményt adott ki, amelyek közül kettő szintén a költészet témaköreit tárgyalja. Sajnos azonban még nem rendelkezik magyar fordításkötettel, de néhány szövege olvasható a Versum Online felületén. Branczeiz Anna fordításait megtalálják itt, itt és itt, Fenyvesi Orsolyáéit itt és itt, valamint Nagy Márta Júlia magyarítását itt. Ami pedig magyar vonatkozásban a legjelentőségteljesebb, hogy 2007-ben a Helikon folyóirat közölte a költő Özvegyasszonyok című versének magyar fordítását.

A jelenleg a Yale Egyetemen tanító szerző szövegei külön univerzumot teremtenek, mintegy meghúzódva a klasszikus és a modern költészet között. Glück régi elemekhez nyúl vissza és ezeket természetes egyszerűséggel alakítja át, érvényesíti a kortárs líra formuláiban. Nyelvezete letisztult, nincsenek túlbonyolított mondatai, mégis képes mögöttes tartalmat festeni szavai mögé, verseit mindezek ellenére sem érezzük túlságosan direktnek. Gyakran előforduló témái közé tartozik az elmúlás, az öregedés, az élet és halál viszonya, a magány és a beteljesületlen szerelem. Gyakran használ természeti képeket és leíró motívumokat, gyakran ezeken keresztül próbálja kifejezni érzelmeit.

Louise Glück: Mindenszentek

Még most is gyűlést tartanak a tájon.
Besötétednek a dombok. Az ökrök
kék jármukban alszanak,
a föld kifosztva, a kévék
szabályosan összekötve 
és az útszéli pimpó közé hordva,
míg a harapós hold felkel:

Ez a meddőség
az aratásé vagy a dögvészé.
És az ablakból kihajló asszony,
kinyújtott kézzel, mint aki fizet,
és a magok is,
tiszták, aranylók, hívogatnak:
Gyere ide
Gyere ide, kicsike

És előkúszik a lélek a fából.

Glück szereti a mitologikus elemeket feleleveníteni, s ezekre modern köntöst húzni. Nem kerüli az intertextuális allúziókat, többek között például utal Shakespeare Hamletjére is. Szövegei tele vannak kihagyásokkal, szakadéknak is tekinthető apró hajszálrepedésekkel, amelyekbe azt helyettesíthet be az olvasó, amit éppen az adott pillanatban akar. Emiatt lehetséges, hogy más-más életkorban, élethelyzetben olvasva Louise Glück különböző dolgokat mond nekünk. Teret ad a szabad képzettársításnak, többféle utat nyit egy-egy mondatával, így versei átjáróként működhetnek különböző világok között.

A Nobel-díj odaítélése azt vonja maga után, hogy több ezer ember ismeri meg nevét és költészetét világszerte.

Forrás: BBC

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra