Az OSZK célja sokrétű gyűjteménye közkinccsé tétele a lehető legszélesebb körben, kiemelt figyelemmel a középiskolai és a felsőfokú oktatásban résztvevők, valamint a kutatók igényeire. Nemzeti könyvtári küldetésüket szem előtt tartva kultúrkincseinket jó minőségben és szabad licenc alatt publikálják, azaz a forrás megjelölésével szabadon hozzáférhetővé, letölthetővé és felhasználhatóvá teszik. A célzott kereséshez többszempontú keresőrendszer áll rendelkezésre; a böngészni vágyók földrajzi elhelyezkedés (világ, Európa, Magyarország, távoli tájak) és tematikus csoportosítás (történelmi, hadtörténelmi, város-, hajózási és általános térképek) szerint is válogathatnak. A tájékozódást a térképek részletes bibliográfiai adatainak és tartalmi elemeinek megadásával segítik.

A hazai vonatkozású anyag egyik legkülönlegesebb darabja az az 1670 és 1682 között készült térkép, amely Északnyugat-Magyarországot ábrázolja. A képen az ország nyugati sávjában húzódó – a császári fővárost, Bécset védő – török kori végvárvonal és a Bécsig húzódó mögöttes terület látható. A császári döntéshozók érdeklődésének homlokterébe tartozó vidékről készült műre valószínűleg nagy lehetett a kereslet a polgári lakosság körében is, mivel Érsekújvár elestével mindennapossá vált a török támadástól való félelem. Nem alaptalanul, hiszen 1683-ban a török főerők Bécs ostromára indultak.

A külföldi anyagrészben az európai területek mellett Tűzföldtől Kubán keresztül Szumátráig számos különleges tájat bemutatnak.

A válogatás legrégebbi darabja egy 1614-ben készült, az ókori Görögországot ábrázoló történelmi térkép.

A portugálok által a 16. században alapított Olinda (Brazília) holland elfoglalását bemutató 1630-as térkép az úgynevezett újságtérképek egyik példája. Ezek látképeket, térképeket és életképeket esetenként többnyelvű, szöveges ismertetőkkel egyesítő grafikai kiadványok, amelyek a 17. század első felében váltak népszerűvé Hollandiában.

Az 1700-as években megnőtt az érdeklődés az antik – így az ókori római – kultúra iránt, ezért Pompeji feltárása is új stádiumába lépett a 18. század közepére. A munkálatokat 1748-ban kezdték el, de a várost csak 1763-ban, egy ókori felirat alapján tudták végleg beazonosítani, és ekkor vált látogathatóvá is. Pompeji város Francesco Piranesi (1758/1759–1810) alkotta térképe hosszú ideig az egyetlen kartográfiai ábrázolása volt a tragikus sorsú, a Vezúv Kr. e. 79-es kitörése következtében elpusztult városnak, amelyet hatalmas hamu- és kőzettömeg temetett el. A térkép 1785 és 1793 között háromszor is megjelent, az adatbázisban látható példány a második, 1788. évi kiadás. A dokumentum kiemelt történeti értékét az adja, hogy pontos képet ad az ásatások akkori állapotáról.

A „Földabrosz” szolgáltatást az OSZK folyamatosan bővíti Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára változatos gyűjteményének további részeivel, azonos nevű térképtörténeti blogjuk pedig megújul, s a későbbiekben az oldal szerves részét alkotja majd.

Az adatbázis elérhetősége: https://foldabrosz.oszk.hu/.