Vörösök napja Belgiumban / PRAE.HU

A Brüsszeltől alig 20 kilométerre fekvő parkba tízezres nagyságrendben látogattak el születésüknél fogva vörös, ilyen színűre festett hajú vagy egyszerűen parókás fiatalok, akiket ezúttal megkülönböztetett figyelemben részesítettek, hogy népszerűsítsék a parkot.

Zárójelben megjegyzendő, hogy Walibi nem szorul különösebb népszerűsítésre, évente százezrek keresik fel, aligha van olyan belga család, amely még nem fordult volna meg ott legalább egyszer. Ráadásul (a nyelvileg megosztott országban kevesedmagával) egyformán népszerű a holland- és a franciaajkú lakosság körében - igaz, ebben szerepe van a flamand területen fekvő társlétesítménynek, Bellewaerde parkjának is.

Walibi a magyarországnyi lakosságú Belgium disneylandje, azaz olyan óriás játékparkja, amely a legagyafúrtabb szerkezetekkel igyekszik borzongatni mindenre elszánt vendégeit. Szenzációi közé olyan játékok tartoznak, mint a több mint 70 méteres szabadesést kínáló Dalton-terror, az utasait félelmetes sebességgel, többféleképpen körbefordulva szállító Kobra hullámvasút vagy a vadvízi leereszkedést utánzó - garantáltan elázással végződő - Rádzsa-folyó.

Holland mintára találták ki a vörös hajúak ingyenes napját, amelyen vélhetően nem annyira a fizetés nélküli bejutás, mint inkább a hajfestéssel és parókával is fokozott móka ösztönözte tömeges részvételre a játékos kedvűeket. Az egynapos vörösök jelentős része ugyanis egész évre szóló bérlettel is rendelkezik.

A belga nép humorérzékét már egyik nemzeti hős kópéjuk, Thyl Uylenspiegel - magyar olvasókhoz is eljutott - kalandjai is jól példázzák. Ez az egyszerű akció újra igazolta a játékos-tréfás hajlamot, hiszen például hatvanon felüliek képesek voltak rikító vörösre festetni hajukat, de egyesek még járni is alig tudó gyermekekre is hosszú vörös parókát adtak csak a közös mulatság kedvéért.

Sir Arthur Conan Doyle már említett történetében vörös hajúaknak jól fizető állást ígérő újsághirdetés vonzott számos jelentkezőt. Mint a mesterdetektív Holmes gyorsan megfejtette, a végcél egy bankrablás volt, amelynek útjából így távolítottak el ideiglenesen egy akadályt, egy vörös hajúnak született embert.

Belgiumban a szervezőket ennél nemesebb cél vezérelte: a játék élvezetének kiterjesztése mind mennyiségi, mind minőségi értelemben.

Ezt célozta a legritkább hajszín kiválasztása is: a Föld lakosságából állítólag egy százaléknál kevesebbet tesznek ki a vörös hajúak, és egyes kutatások szerint a következő évszázadra el is tűnhet ez a szín a természetes hajárnyalatok közül.

Most mindazonáltal még nem tart itt a történelem, és ezt jól példázta a belga rendezvény is. A megjelentek jelentős aránya természetes vörös volt, bár az kétségtelen, hogy mindent összevetve ők maradtak kisebbségben a furfangos hajátalakítók mellett.

Kisebb mértékben bizonyára hozzájárult a színválasztáshoz az is, hogy (a nevében egyébként nem az angol törpekenguru, wallaby szóból, hanem a környező települések névkezdetének összeolvasásából származó) Walibi jelképe egy narancsvörös kenguru.

Akármi volt is a kiindulópontjuk, a jelkép mögött megbújó szervezők egészen bizonyosan elégedettek voltak az akcióval. Már most sejteni engedték ugyanis, hogy a vörös napot jövőre is megrendezik.

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról