film
2009. 06. 05.
Az artmozik és a filmforgalmazás jövőjéről
Az összefogás és a megújulás szükségességét hangsúlyozták annak a csütörtöki budapesti nyílt szakmai beszélgetésnek a résztvevői, amelyet a filmforgalmazásban és a moziüzemeltetésben végbement változások kapcsán tartottak.
A filmszakma jelenlévő képviselői egyetértettek abban: a gyártóknak, a forgalmazóknak, valamint a mozik üzemeltetőinek össze kell fogniuk annak érdekében, hogy a nézőket újra be tudják csalogatni a mozikba. Abban nem igazán volt egyetértés, mi az oka az egyre csökkenő nézőszámnak; egyesek a rossz filmeket, mások a rossz körülményeket, megint mások az internetes letöltéseket okolták.
Mint elhangzott, a magyar filmek nézettsége rendkívül alacsony, és a nézőszámok azt bizonyítják, hogy már a közönségfilmek kedvéért is jóval kevesebb ember látogat el a mozikba.
"Összeomlott a független filmforgalmazók piaca" - vélekedett Bognár Péter, a Filmklik alapítója. Hangsúlyozta: a filmforgalmazás sürgős és átható reformjára lenne szükség. Szerinte több fronton kellene megváltoztatni a húsz éve kialakult és rögzült "forgalmazói szokásjogot", azon belül elsősorban a marketinget. Úgy vélte, figyelembe kellene venni a közönség akaratát, preferenciáit, és különböző médiumokon - elsősorban az internetes fórumokon - keresztül kellene bevonni a nézőket a döntési folyamatokba.
Mások is hangsúlyozták, hogy a nézők igényeit szem előtt tartva kellene megszervezni a moziforgalmazást, de abban nem sikerült megegyezniük, hogy a nagyközönség vagy csak a művészfilmek potenciális közönségének véleményét vegyék alapul.
Demeter István, az Art Mozi Egyesület alelnöke úgy vélte, a támogatási rendszer gyökeres megváltoztatására lenne szükség ahhoz, hogy az artmozik ne menjenek tönkre. Többen is egyetértettek azzal a felvetésével, hogy a támogatást ne a nézőszámhoz, hanem egyszerűen a működéshez kössék.
A moziforgalmazás új lehetőségeivel kapcsolatban többször is szó esett a nemrégiben bevezetett E-cinema rendszerről, ami a filmek digitális, tehát celluloid-kópiát nem igénylő moziforgalmazását teszi lehetővé. Az újszerű technikáról többen úgy nyilatkoztak, hogy az teljesen megfelel a forgalmazói céloknak, míg mások egy rosszul működő, túlságosan költséges újításként emlegették.
A mozik újszerű felhasználásáról is szó esett a beszélgetésen: több felvetés szerint olyan helyekre is el kellene juttatni filmeket, ahol nincs mozi, például kistelepülések művelődési házaiba, vagy akár kocsmáiba. Ebből következett a másik felvetés, miszerint egyes mozikat is át lehetne alakítani úgy, hogy jobban megfeleljenek közösségi céloknak. Böszörményi Gábor, a Mozinet ügyvezetője példaként egy holland mozit hozott fel, ahol süppedős fotelek és egy jól felszerelt bár várja az ott mozizó baráti társaságokat.
Török Ferenc filmrendező és Horváth György, a Titanic Filmfesztivál főszervezője egyetértett abban, hogy nem minden filmnek kell moziforgalmazásba kerülni, van, aminek jobb, ha a televízióban vetítik, vagy DVD-n adják ki. A rendező példaként a Koccanás című tévéfilmjét hozta fel, amit inkább filmklubokban vetít telt házzal, mint hogy moziforgalmazásba vigye, ahol véleménye szerint kevesen néznék meg.
Abban minden megszólaló egyetértett, hogy a filmszakma összefogására lenne szükség ahhoz, hogy az emberek újra elkezdjenek moziba járni. Az összefogás mibenlétéről nem született megállapodás.
A tervek szerint novemberig kéthavonta fognak tartani hasonló nyílt szakmai megbeszéléseket, novemberben pedig benyújtnak egy kész stratégiát a döntéshozóknak.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
film
Lichter Péter: Frankenstein eksztázisa – A found footage filmek és videóesszék formavilága
