bezár
 

irodalom

2009. 06. 06.
Puskin 210 éve született
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kétszáztíz éve, 1799. június 6-án született Moszkvában Alekszandr Szergejevics Puskin, az orosz irodalom egyik legismertebb és legkedveltebb alakja.

prae.hu

Anyai ősei közt ott találjuk I. Péter etióp származású apródját, Hannibált, róla Nagy Péter szerecsene címmel írt elbeszélést. Művelt otthonban nevelkedett: apja elegáns francia verseket írt, Vaszilij nagybátyja a maga korában elismert író-költő volt. 1811 és 1816 között a Carszkoje Szelo-i líceumban tanult, majd a Külügyi Kollégiumban látott el titkári feladatot. Még a líceumban hozzákezdett a Ruszlán és Ludmilla című elbeszélő költeményéhez, amelyet a klasszicista ízlés konvencionális formái helyett mesterkéletlen, népi stílusban írt.
    
Puskint 1820-ban kéziratban terjedő "szabadságverseiért" száműzetésre ítélték, de tekintélyes barátai közbenjárására nem Szibériába, hanem délre, Besszarábiába és a Kaukázusba irányították. Ekkor írta Byron iránti rajongását tükröző déli poémáit, A kaukázusi fogoly (1820-21) és A bahcsiszeráji szökőkút (1821-23) címmel. 1823 júliusában Odesszába került, ahol hivatali főnöke egy elfogott levele alapján istentagadásért feljelentette. A déli száműzetést a mihajlovszkojei házi őrizet váltotta fel. A magány, az elszigeteltség elmélyült munkára ösztökélte: kiadta kötetnyi versét, megírta a Borisz Godunov című drámáját és az Anyegin hatodik énekét.
    
A dekabrista mozgalom leverése után I. Miklós cár Moszkvába kérette a költőt, a házi őrizet alól saját ellenőrzése alá vonta. A moszkvai időzés alatt újabb irodalmi tervek és barátságok szövődtek a ljubomudri, azaz "bölcselők" kör tagjaival. Sokat utazott Pétervárra, onnan a Kaukázusba, a török frontra önkényesen követte Paskievics gróf seregét 1828 végén.
    
1830-ban megkérte Natalja Goncsarova kezét, s a házassági előkészületek és a birtokrendezés ügyében apja falujába, Bolgyinóba utazott, ahonnan a moszkvai kolerajárvány miatt elrendelt karantén következtében három hónapig nem mozdulhatott ki. Ez a "bolgyinói ősz" volt legtermékenyebb időszaka: befejezte az Anyegint, a Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései című novellasorozatát, A kolomnai házikó című anekdotikus-tréfás elbeszélő költeményét és a kistragédiákat (Don Juan kővendége, Mozart és Salieri).
    
1831-től élete Pétervárhoz kötődött, itt írta meg a Pikk dáma című elbeszélést, A kapitány lánya című történelmi regényt, a Dubrovszkij című kisregényt és A bronzlovas című költeményt. A háttérben azonban lassan elmélyült a konfliktus a költő és az előkelő társaság, de főleg az udvari körök egyes képviselői között. Puskint mindig is idegesítette feleségének kétes híre, a "végjátékban" egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fia, Georges d,Anthes gárdatiszt terjesztett rágalmakat az asszonyról. A kor "erkölcseinek" megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a rágalmazót, aki 1837. február 10-én halálosan megsebesítette a költőt.

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

(kult-genocídium)
Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verséről
Sofi Oksanen esszékötetének margós bemutatójáról
Kritika Vági János Hanghordozó című regényéről

Más művészeti ágakról

A 2024-es Aranyvackor pályázat díjátadójáról
építészet

Huszadik Média Építészeti Díja finálé
A 12. Primanima mint a magány és társadalmi kritika tükre


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés