Urbán Tamás hat éven keresztül követte fényképezőgépével egy életének felét rácsok mögött töltő, Pillangónak hívott férfi életét, bemutatva többek között a börtönéletet, a szabadulást, a pesti undergroundban eltöltött estéket, a céltalan nappalokat. A kiállítás ezekből a fotókból, valamint a fotográfus által összegyűjtött tárgyakból, iratokból és Pillangó naplójából válogat.

Urbán Tamás 1988-ban a szegedi Csillagbörtönben találkozott először a mindenki által Pillangónak hívott Deák Ferenccel. Megismerkedésük után vissza-visszatért a rabhoz, aki nemcsak fotóinak egyik alanya lett, hanem a hosszas beszélgetések során baráti kapcsolat is kialakult közöttük.

"Lassan megérett bennem a gondolat, hogy a hamarosan szabaduló férfi önkéntes, vagyis nem hivatalos pártfogója legyek. Nem olyannak láttam, mint a többi rabot. Addigra már több száz elítéltet fényképeztem végig, és amennyire lehetséges volt, jóban voltam többekkel is. Ha hosszabb távú munkán dolgozik, a fényképész és a témája főszereplői között óhatatlanul is kialakul egy mélyebb, személyes kapcsolat. Ellentétben a többiekkel, Pillangóban nem láttam a számítást. Tudtam, hogy senki nem töltheti a fél életét, közel 18 évet a börtönben a semmiért. Mégis szerencsétlennek és kiszolgáltatottnak láttam őt" - idézi fel a közleményben Urbán Tamás azt a folyamatot, amikor eldöntötte, párfogója lesz a tetőtől talpig tetovált Pillangónak.

Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora emlékeztetett arra, hogy a tetovált testű és arcú Pillangó szokatlan jelenség volt a szocialista Magyarországon, ugyanis a börtönök mellett a pesti underground szcénában is otthonosan mozgott, a Sziámi együttessel koncertezett a Fekete Lyukban, rajzolt, festett, rejtvényeket készített és naplót írt. A fotók mellett ezeket, valamint az Urbán Tamás által összegyűjtött iratokat és tárgyakat is bemutatja a kiállítás.

"Az Urbán Tamással való közös munka alatt derült ki számomra teljesen egyértelműen, hogy kettejük metszete a konvenciók elutasítása. Tamást már pályája elején is a félreeső témák hozták lázba, a társadalomból kiszorultakat fényképezte előszeretettel az Ifjúsági Magazin, a Stern és a Blikk fotósaként is. Az 1987-es nagy havazáskor napokra a mentősök központjába költözött, hogy onnan indulhasson a riasztásokra, a '90-es évek elején pedig évekig minden balesetnél ott volt külön erre a célra átalakított terepjárójával, sokszor a rendőrök és tűzoltók előtt. Kiállítást sem galériában rendezett, hanem koporsókkal kísérve a Nyugati téri aluljáróban, életművét pedig nem egy múzeum raktárában találjuk, hanem a Fortepanon, mindenki számára hozzáférhetően" - emelte ki Virágvölgyi István.

Pillangó hatévesen már cigarettázott, az általános iskola negyedik osztályában került először intézetbe, tizenöt évesen pedig már bíróság előtt állt, el is ítélték. Felnőtt életének nagy részét is elzárva töltötte, de a börtöntársadalomból kilógott ösztönös intelligenciájával és kreativitásával. Magát tetoválta, 1978-ban került a homlokára a pillangó, tíz nap sötétzárkát kapott érte.

Fellépett az akkor még művelődési házakban futó Friderikusz show-ban, és sokat járt le a Fekete Lyukba, ahol együtt koncertezett a korszak sztár underground együttesével, a Sziámival. A néha dalokat is író Pillangó alsónadrágra vetkőzve és a börtönben tökéletesre csiszolt jógatudását bemutatva kiváló látványelem volt, amíg ki nem tiltották a Fekete Lyukból. 1994-ben, negyvenévesen próbált meg a Népszigetről a partra és visszaúszni részegen, holttestét csak napokkal később találták meg a Lánchídnál.

Urbán Tamás kiállítása április 5-ig tekinthető meg a Nagymező utcai Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A kiállításon a nyugalom megzavarására alkalmas képek is láthatók, ezért 18 év alattiak kizárólag nagykorú felügyelete mellett tekinthetik meg.
 

Fotók: Urbán Tamás