Szentandrássy István 1957. augusztus 26-án született Budapesten. Állami gondozottként nőtt fel, szorongásait először versekbe öntötte. Péli Tamást, az első hivatásos cigány festőművészt tartotta mesterének, nála találkozott először a cigány kultúrával.

Munkásszállások lakójaként, vándorlásai során életsorsokat, élettörténeteket ismert meg, figyelmét egyre jobban felkeltette a perifériára sodródott emberek fennmaradásért folytatott küzdelme.

A nyolcvanas évekre bontakozott ki Szentandrássy európai, elsősorban az olasz reneszánsz művészetétől inspirált festészete, amelyet a maga módján formált és teremtett újjá. Ekkor ismerkedett meg a modern spanyol líra megújítója, Federico García Lorca költészetével, amely nagy hatást gyakorolt a festő 2002-2003-ban egy év alatt elkészült Cigány románcok című sorozatára, amely a mágikus realizmus és a szürreális fantázia összefonódását mutatja. 2007-ben adta ki Angyalok nyelvén című festményalbumát. Képeiből rendszeresen rendeztek kiállítást. Önálló tárlata volt a Várkert Bazárban, a Művészetek Völgyében, a szentendrei MANK Galériában, vagy legutóbb a Terror Háza Múzeumban.

2012-ben kapott Kossuth-díjat, a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait sajátos színvilággal ábrázoló műveiért, a hazai cigány kultúra megőrzésében és széles körű megismertetésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, külföldön is nagy sikert aratott kiállításaiért, példaértékű művészetéért.

1995-ben megkapta a Pro Urbe Budapest díjat, 1999-ben pedig a Kisebbségekért díjat.