Az államtitkár a portálon közölt írása bevezetőjében közölte: a Nemzeti Alaptanterv azon iránymutatásoknak és szabályok együttese, amely meghatározza az állami iskolákban kötelezően követendő tananyagot. Mint írta: ez heves vitát váltott ki Magyarországon, ám a vita szakmai, pedagógusi keretek között maradt. "Susan Rubin Suleiman azonban 'A Nobel-díjas zsidó Kertész Imrét kilökték a magyar alaptantervből' szenzációhajhász címmel a Tablet portálon megjelentetett írásával azt állítja, hogy a változtatások antiszemitizmusban gyökereznek, és ezzel szükségtelen és nyilvánvaló hazug elemmel bővíti a vitát" - állapította meg Kovács Zoltán.

Az államtitkár leszögezte: "A holokauszt oktatása Magyarország nemzeti alaptantervének kötelező része, mert az Orbán-kormányzat így döntött. És jól tette. Egyetlen más magyar kormány sem biztosította, hogy minden magyar iskolás gyermek tanuljon a holokausztról Magyarországon".

Válaszában emlékeztetett a portálon megjelent cikk azon kitételére, miszerint Kertész Imre 2002-ben Nobel-díjjal elismert, Sorstalanság című regényét - amelyben a háború utolsó éveiben koncentrációs táborokban zsidó tinédzserként megélt tapasztalatait írta meg - "kilökték" a nemzeti alaptanterv kötelező olvasmányainak sorából, és olyan "dohos' írókkal helyettesítették, akik "meggyőződéses antiszemiták".

"Igazán túlzás azt állítani, hogy az Orbán-kormány megpróbálná valamiképpen elhomályosítani Kertész Imre munkáját. Ez a kormány Kertész tiszteletére intézetet alapított, amelynek a többi között az a küldetése, hogy "ápolja (Kertész) örökségét, összegyűjtse és kiadja eddig meg nem jelent munkáit" - hangsúlyozta Kovács Zoltán. Emlékeztetett: "maga Kertész egyértelműen nyilatkozott meg arról, hogy mit is gondol a mai Magyarországról, csakhogy a The New York Times elsüllyesztett egy Kertésszel készült interjút 2014-ben, vélhetően azért, mert nem akarta Magyarország kormányzatát diktatúrának nevezni".

Sajnálatos látni néhány kísérletet, amely megpróbálja más célokra kihasználni Kertészt, különösen, ha ezek a vádaskodások egész egyszerűen nem felelnek meg annak, ami ma Magyarországon történik - írta az államtitkár. Leszögezte, hogy nem az ő feladata a magyar irodalom alakjai munkáinak és "meggyőződéseinek" értékelése, de kötelességének érzi a Magyarország iránt érdeklődőket emlékeztetni arra, hogy Orbán Viktor kormánya milyen sokat tett az antiszemitizmus ellen és Magyarország zsidó közösségének támogatásáért. "Ahogyan azt többször is leírtam már, az antiszemitizmus és a magyar kormányzat alapvetően nem fér össze egymással" - fogalmazott Kovács Zoltán, és a válaszcikkben megadta két korábbi blogbejegyzésének a linkjét. "A tények magukért beszélnek" - állapította meg, majd példákat sorolt.

Felidézte, hogy 2010 óta Magyarország Izrael egyik legszilárdabb nemzetközi támogatója, és a magyar kormány bevezette a zéró tolerancia politikáját az antiszemitizmus ellen. "Orbán Viktor volt az első magyar kormányfő, aki nyíltan szólt Magyarország bűnéről a holokauszt idején, kimondva, hogy 'Magyarország bűnt követett el, amikor ahelyett, hogy megvédte volna a zsidókat, úgy döntött, hogy a nácikkal működik együtt'. Az Orbán-kormány volt az, amely bevezette a holokauszt kötelező oktatását a nemzeti alaptantervbe, intézményesítette a Holokauszt Emléknapot, és elődjei kudarca után megállapodott a (zsidók kárpótlásával foglalkozó) nemzetközi Claims Conference vezetőivel az Auschwitz-Birkenau Alapítvány pénzügyi támogatásának elsőbbségben részesítéséről" - írta.

Megemlítette, hogy az Orbán-kormány Holokauszt Múzeumot hozott létre Budapesten, és figyelt arra, hogy az új alkotmányban a zsidó közösség magyar nemzetalkotóként szerepeljen. "A mai kormányzópárt felelősségteljesen szigorította a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényeket, és törvényen kívül helyezte a paramilitáris csoportokat" - szögezte le.

Kovács Zoltán megemlítette ezen kívül, hogy a magyar kormány nemcsak segített zsinagógák és zsidó temetők helyreállításában, hanem elkötelezte magát új zsinagógák építése mellett is.     Utalva a nyugat-európai országokban tapasztalható, növekvő antiszemita gyűlölet-bűncselekményekre, hangsúlyozta, hogy Magyarországon az ilyen jellegű  bűncselekmények száma csökkent. Idézte David P. Goldman tavaly Budapesten készült riportját, amely Magyarországot "az európai zsidók számára legbiztonságosabb országnak" minősítette. Idézte az államtitkár a Financial Times egyik, még májusban megjelent cikkét is, amely - mint fogalmazott -"megkapóan írt" a magyarországi "zsidó reneszánszról".

Kovács Zoltán kitért a Tablet cikkében "dohos" írókként említett alkotók és műveik tantervbe emelésére is. Leszögezte: "Fontos megérteni, hogy olyan eseményekről és olyan időkben írtak, amelyek földrengésszerű változásokat hoztak Magyarországnak, és amelyekre a teljes politikai spektrum szereplői nemzeti tragédiaként tekintenek". Hozzáfűzte, hogy erről az időszakról, miként a 20. század nagyobb részéről is, beszélni is tilos volt, nem hogy iskolában tanulni. "Ez nem irrdentizmus. Ez nemzeti örökségünk megértése" - hangsúlyozta.

Az államtitkár írása végén hangsúlyozta: a nemzeti alaptantervről folyó vitára szükség van Magyarországon, de a "rosszul tájékozottak külső kísérletei" Kertész Imre örökségének kihasználására azt sugalmazza, mintha antiszemitizmus vagy holokauszttagadás lenne valamiképpen a háttérben, de ez "nemcsak haszontalan, hanem tényszerűen alaptalan is".

Kovács Zoltán államtitkár a Tablet portálon is megjelent írását Suleiman válasza követi: 

Értékelem Kovács Zoltán államtitkár válaszát a cikkemre – vagyis pontosabban a címére. A cikkem nem az antiszemitizmusról vagy a magyarországi zsidóság helyzetéről szólt (bár ezen témákról is folytathatnánk egy gyümölcsöző vitát), és nem állítottam – ahogy a cikk címe sem – hogy a holokausztot már nem tanítják ott. Azt a tényt állítottam, hogy Kertész Imre kiváló regénye, a Sorstalanság, amely egy Auschwitzba és ’44-ben más táborokba deportált kamaszról szól, kikerült a Nemzeti alaptanterv kötelező olvasmányai közül, és hogy az előterjesztett alaptanterv erős negatív reakciókat váltott ki a kritikusokból.

Mr. Kovács nem hoz érveket egyik tényre sem, melyekről írtam. Nem magyarázza meg, hogy a kormány miért és hogyan döntött – miért lett lecserélve Magyarország egyik legkiemelkedőbb, irodalmi Nobel-díjas írója, aki nem mellesleg a holokauszt gyerek túlélője volt, két író középszerű műveire, Wass Albertre és Nyírő Józsefre, akiket a második világháború után távollétükben halálra ítéltek nácibarát tevékenységeikért. A legtöbb szakember nem tartja Wass-t és Nyírőt méltónak a kanonikus státuszra, függetlenül a politikai nézeteiktől; a kormány által előterjesztett alaptanterv mégis kötelezővé teszi őket, hogy minden gyerekhez eljussanak.

A cikkemben világossá tettem, hogy a magyar irodalomtudósok, az irodalmi intézetek vezetői, és több mint 15 ezer iskolai tanár, akik az újonnan előterjesztett Nemzeti alaptanterv ellen tiltakoztak, ezt nem politikai alapon tették, hanem irodalmi alapon (és még több demonstráció történt, mióta megírtam a cikkemet.) A benyújtott változtatások nem jó döntések, hangsúlyozzák a szakemberek; ezek a munkák távolról sem fogják arra ösztönözni a diákokat, hogy magyar irodalmat olvassanak, a döntést továbbá hivatalnokok hozták, akik nem vették a fáradtságot, hogy kikérjék a területen dolgozó szakemberek véleményét. Mindeközben egy valóban fontos író ugyanabból a korból, Márai Sándor egyáltalán nem szerepel az alaptantervben, nem beszélve több, kortárs magyar íróról, akiknek a műveit világszerte értékelik.

A szakemberek, ismétlem, nem a kormány politikai programja ellen lépnek fel, hanem a meggondolatlan pedagógiai és esztétikai döntések ellen. De a program maga is egyértelmű és vitatható, és Wass és Nyírő művei nyilvánvalóan annak szolgálatában kerültek bele. Mr Kovács utal erre a programra, amikor az 1919-es versailles-i békeszerződésre „nemzeti tragédiaként” utal, melyben Magyarország elvesztette az első világháború előtti területeinek kétharmadát. Tényleg azt gondolja, és azt gondolja az Orbán-kormány is, hogy azáltal, hogy olyan középszerű irodalmi műveket nyomnak le az iskolás gyerekek torkán, amelyek egy „elveszett magyarság”-hoz nyúlnak vissza, azzal Magyarország jövőjét fogják szolgálni? Az irodalmárok nem így gondolják, és én sem.

Suleiman eredeti cikke itt található: https://www.tabletmag.com/jewish-arts-and-culture/299208/holocaust-hungary-viktor-orban