Az este során a közönség Richard Strauss Négy utolsó énekét, majd A rózsalovag című operájának zárójelenetét hallhatta Rost Andrea, Molnár Ágnes és Szántó Andrea előadásában, a koncert második felében pedig az Alpesi szimfóniát játszotta el Riccardo Frizza vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

Riccardo Frizza az MTI-nek elmondta, hogy szívesen tér vissza azokhoz a zenekarokhoz, amelyekkel korábban eredményesen dolgozott, így van ez a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarárával is, amelyet néhány éve már volt módja vezényelni.

Ezúttal teljesen Richard Strauss műveiből állították össze a programot, amely újdonság volt a zenekar számára is, az Alpesi szimfóniát például emberemlékezet óta nem játszották el - emlékeztetett az olasz karmester, hozzátéve: Rost Andreával még nem dolgozott együtt, de természetesen jól ismeri a magyar szoprán munkásságát.

Riccardo Frizza hangsúlyozta: Richard Strauss egyértelműen a német romantikus zeneszerzés csúcsa, az utolsó nagy romantikus, akire egyaránt hatott Brahms, Wagner, Weber és Mahler. A délnémet komponistát ugyanakkor szoros szellemi kötelék fűzte Olaszországhoz, nem véletlen, hogy első zenekari fantáziája is az Itáliából címet kapta - jegyezte meg.

Richard Strauss zenéjének struktúrája általában jól érthető a hallgatók számára, vonzó dallamossága pedig néha Puccinire emlékeztet, abban a tekintetben is, hogy jól énekelhető - közölte a karmester. Mint hozzáfűzte, Strauss számára ez a dallamosság nemcsak dalaiban volt fontos, hanem szimfonikus műveiben is.

Nem véletlen, hogy nagyszerű operaszerzővé vált; érezhető, hogy komponálás közben melódiáit hallotta is belül megszólalni. Úgy tűnik, ő is osztotta azt a véleményt, hogy a legszebb hangszer az emberi hang. "Ki tudja, ebben szerepet játszhatott, hogy felesége énekesnő volt: szoprán, csakúgy, mint az én feleségem" - mondta el Riccardo Frizza.

A szerda esti program három műfajban - dalok, opera és szimfónia - is megmutatta Strausst. A karmester elmondása szerint azonban a műfajok ugyan különbözőek, ám a zenei nyelvezet ugyanaz.

A rózsalovag fináléja például nagyon közel áll a Liedekhez és a romantikus szerelemfelfogás legmagasabb eszmeiségét fejezi ki. A záró tercettben megoldódnak az addigi bonyodalmak, a szereplők végre nyíltan megvallják érzelmeiket, a Tábornagyné pedig elfogadja lánya és Octavian szerelmét. Ez a jelenet magában is csodálatos, nem véletlen, hogy gyakran szerepel koncerteken; a német opera egyik legszebb darabja - jegyezte meg Riccardo Frizza, hozzátéve: a Négy utolsó dalban és az Alpesi szimfóniában emellett jól megmutatkozik Richard Strauss természetszeretete is.

Kép: https://www.facebook.com/RiccardoFrizzaConductor/