Minden legendás rockzenekar egy garázsban kezdte. A zenészek valamennyien ugyanazt az álmot látták: a garázskapu kitárul és ők meg sem állnak a Wembley stadionig... vagy legalább a pesterzsébeti Csili Művelődési Központig. Petya, Zotyesz és Bandy, a három pattanásig feszült kamasz Pesszárium és egyéb néven rockbandát alapít. Húrokat tépve, egymás idegeit ráncigálva próbálnak kikecmeregni a kamaszkor gyötrelmeiből. Szűk nacikba töltött világfájdalom. Lázadás bármi ellen. Átgondolatlan tetoválások. Tivornya egyetlen sörrel. Fellépések bárhol, bármi áron. Célszerű dallamok. Egy korszakalkotó zenekar útja a teljes ismeretlenségből a tökéletes feledésbe.

A szereplők zenész múltjáról

Vinnai András: „Középiskola után nekünk is volt egy Vörös brigádok nevű ska zenekarunk, Republic számokat dolgoztunk fel, és egyetlen fellépésünk volt, amire anyámék eljöttek. Ha jól emlékszem, nem is nagyon volt ott más.”

Jankovics Péter: „Kiskoromban rövid ideig csellóztam, később autodidakta módon tanultam gitározni. Beatles-számokat gyakoroltam, és az első pár akkord elsajátítása után feltartóztathatatlanul ömlöttek belőlem a reménytelenül szerelmes dalok. Aztán a suliban egy srác megkérdezte, látva, hogy a székeken dobolok, hogy miért nem megyünk le együtt a pincéjükbe zenélni. Mondtam, miért ne? Így derült ki, hogy a dobolás is érdekel. Az első dobom egy kibelezett hangfal volt, a dobverőim pedig hosszú ceruzák, a végükön szigetelőszalaggal. Minden dalra ugyanazt a ritmust játszottam.”

Szabó Zoltán: „Sohasem tanultam zenélni, így amikor a különféle színházi darabokban mégis ezt kellett tennem, begyakoroltam azt, amit a muzsikusok megmutattak, de fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Három éve elmentem egy dobtanárhoz, gondoltam, választok egy olyan hangszert, amiről a legkevesebb fogalmam van.”

Az előadás a 2018-as Vidor Fesztiválon Pantalone-díjban részesült.  A videóajánló itt érhető el.

A jegyvásárlás ide kattintva érhető el.

Fotók: Bruszán Sándor