A művész 76 éves korában, szentpétervári otthonában hunyt el szívbetegségben. Nemzedéke legnagyobb karmesterei között tartották számon, Magyarországon is többször koncertezett. Mariss Jansons 1943-ban, a náci megszállás idején született a rigai gettóban. Szülei a rigai operában dolgoztak, édesapja karmester, édesanyja mezzoszoprán énekes volt. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, és szülei révén már hároméves korára kívülről ismerte a klasszikus opera- és balettirodalmat. A család Rigából az akkori Leningrádba - a mai Szentpétervárra - költözött, ahol édesapja állást kapott az operában, ő pedig hegedülni, zongorázni tanult és megkezdte zenekarvezetői tanulmányait is. Egy ösztöndíj révén 1969-ben eljutott Bécsbe, és felkarolta a kor legtekintélyesebb karmestere, Herbert von Karajan. A leginkább meghatározó hatással mégis az egykori Szovjetunió legnagyobb karmestereként számon tartott Jevgenyij Mravinszkij volt rá, aki 1971-ben maga mellé is vette asszisztensnek a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarhoz. Első jelentős nyugati megbízatása Oslóba vezette, ahol 1979-től 21 évig dolgozott, a világ vezető együttesei közé emelve a norvég főváros nemzeti szimfonikus zenekarát (Oslo Filharmonien). Vezető karmesterként dolgozott a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarnál is, a Bayerischer Rundfunk együttesének irányítását pedig 2003-ban vette át. Több mint egy évtizedig - 2004-től 2015-ig - párhuzamosan dolgozott Münchenben és Amszterdamban, ahol a szintén világhírű Királyi Concertgebouw Zenekarnál is a vezető karmesteri feladatokat látta el.

Mindkét munkát 200 százalékos odaadással végezte, és úgy törődött a zenekarokkal, mint egy szerető apa a két fiával"

- emelték ki a Bayerischer Rundfunk közleményében, amely szerint Mariss Jansons szerződése 2024-ben járt volna le.

Fotó: bach-cantatas.com