A szabr iszlám szó a nehézségek, csapások során tanúsított állhatatos kitartást, türelmet jelenti. Amikor hagyom, hogy a szenvedés átfolyjon rajtam, és a törések mentén valami újjá, egészebbé alkosson.

Izsó Zita versei erről a lélekállapotról szólnak, Vörös Anna Vadoma történeteivel pedig igyekszik elevenné tenni azokat a határhelyzeteket, amikben a leginkább szükségünk van fényre, szabr-ra, Istenre. Írásaiban mindkét alkotó foglalkozik az otthontalansággal, a háborúval és a borzalmak elől menekülőkkel.

Az esten Janković-Izsó Nóra éteri, balladisztikus feldolgozásokat, és egy saját számot is énekel majd.

Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Gérecz Attila-díjas költő, műfordító, drámaíró. A FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozat, és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal és a Pannon Tükör folyóirat szerkesztője. Verseskötetei: Tengerlakó (2011, FISZ), Színről színre (2014, PRAE-Palimpszeszt), Éjszakai földet érés (2018, Scolar).

Izsó Zita versei szakrális momentumokat rögzítenek: a legsötétebb pillanatokban út nyílik a transzcendens felé, az Isten létébe vetett hit megingása maga a teljesség. És felsejlik a megbocsájtás lehetősége.

Vörös Anna 1995-ben született Pécsett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanul pszichológiát. Prózái megjelentek többek közt a 2000, Apokrif és a Vigilia című folyóiratokban. Az elmúlt években egy menekült lány, Vadoma történetét írja.

A novellái olyan fiktív történetek, amelyek személyes jelenlét/tanúság alapján íródhattak. Az önkéntes menekülttábori szolgálat során szerzett tapasztalatok elevenné, igazzá és széppé teszik a történeteit.