Varga Ibolya tizenkilenc éven át, 1990 és 2009 között vezette naplóját, amely mára a rendszerváltozás utáni első két évtized mikrotörténelmi dokumentumává vált.

Hatvanéves voltam, amikor – nagyjából – lezajlott a rendszerváltás. Most hatvankettedik évembe lépve: tanúja és szenvedő alanya hazám gazdasági, pénzügyi, politikai, kulturális, erkölcsi – azaz minden oldalú – válságának. Akkor is válság volt, amikor megszülettem. Ez is egy élet. Hát élet ez?

– olvasható a napló egyik bejegyzésében 1991 novemberéből. Ez év februárjában kapta Varga Ibolya ajándékba a Toshiba T–1100 elnevezésű laptopot a Berlinben élő fiától, a médiaművész és filmrendező Hámos Gusztávtól.

A rendszerváltás körüli évek közélete-közérzete és mikrotörténelme egyaránt kirajzolódik a szövegből: a médiaháború állomásairól, parlamenti csatározásokról és áremelkedésekről, maffialeszámolásokról, szoboráthelyezésekről és újratemetésekről szóló tudósításokat át- meg átszínezik a tavasszal mindig újra kizöldülő és a behavazott Vérmező képei, az öregedés nyűgös pillanatai és a gyerekkori emlékek frissen bevillanó snittjei.

E levélnapló egyfelől a kapcsolatteremtés vágyának médiuma, másfelől, a szerző saját bevallása szerint, a depressziós állapotokon átlendítő alkotás eszköze. A személyes élettörténet részeként a krónikát olyan irodalmi és kulturális élmények gazdagítják, amelyek visszahatnak írójuk látásmódjára, a bejegyzések megformálásának stiláris változására. A zenekedvelő irodalomtanár, Varga Ibolya írása olyan olvasónapló is, amelyben szerzője stílusának, ízlésének alakulásában felismerhető legkedvesebb szerzőinek, a már említett Márainak és Esterházy Péternek (a »Grófom«-nak) a stiláris és vokabuláris hatása. A budai Vérmező mellett élő Varga Ibolyához Márai a hely szellemének meghatározó alakjaként is közel áll, többször a nyomába ered. Szépirodalmunk recepciótörténetének egy figyelemre méltó fejezeteként is érdekes tehát a szöveg.

– írja az előszóban Perenyei Monika művészettörténész, a könyv egyik szerkesztője.

Varga Ibolya megható őszinteséggel ír az öregedésről, a budapesti „Csikágó”-ban töltött gyerekkorról, a karácsonyi vacsoraasztal köré gyűlő családtagokról, a gyermek- és fiatalkori emlékekről. Naplója adalék Hámos Gusztáv 1989. A híradó hatalma című filmjének történetéhez is.

Az esemény Facebook-oldalát ezen a linken találják.