Halmi Tibor első verseskötete kerüli a könnyebb utakat, a kisebb ellenállást – mindjárt a nehezén kezdi. Mondhatnánk: a legkellemesebb formában tesz föl elsőre roppant kellemetlennek tűnő kérdéseket. Furcsa, egyszerre közeli és távoli hibridvilágában egykori kvázi-intellektuális rekvizítumaink és pótcselekvéseink között minduntalan az európai kultúrtörténet és filozófia romjaiba és emlékhelyeibe botlunk, valamint abba a roppant kényelmetlennek tűnő kérdésbe, hogy Nietzsche, Foucault és társai szellemi hagyatékának maradéka (akár egy iguanodon véletlenül megtalált foga) persze szép és jó, de mit ér, mikor a legszemélyesebb dolgokkal kell szembenéznünk: barátainkkal és a haverok beszólásaival, szerelmeinkkel és a néha elérhetetlen szerelmeink helyett az épp ott lévőkkel, munkahelyünkkel és szétfolyó, céltalan szabadidőnkkel, vagy például azzal, hogy elérjük-e még az utolsó csatlakozást? Ezek közül egyedül az utóbbi kérdés mostantól könnyen megválaszolható: elég hozzá pár határozott lépés a könyvespolcunk felé.

Mint egy vidám körmenet, amit a Monarchiában elharapódzott Zarathustra-járvány továbbterjedéséért tartanak, úgy kígyóznak Halmi Tibor versei. Kéz a kézben vonulnak okkultisták, márkik, professzorok, inkvizítorok, magiszterek, irodai gyakornokok és sörösdobozt szorongató fiatalok. Persze a tömeg szentképek helyett Nietzsche portréját emeli a magasba, a mester tömött bajszán pedig hátsó lábait dörzsölgetve egy légy készülődik. És én még azt hittem, hogy már nem lehet érvényes allegóriát írni. Halmi Tibor bebizonyította, hogy megoldható, csak elég muníció kell hozzá. Ezek a versek a komolyság & szabadság olyan kombinációjával közelítenek önmagukhoz és hozzánk, ami több mint üdítő. A legjobb pillanatokban már felszabadító.  

Sirokai Mátyás

Halmi Tibor 1987-ben született, Cegléden. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanult, majd játék- és animációsfilm-készítő szakképesítést szerzett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Társadalmi Tanulmányok szakán diplomázott 2016-ban. Jelenleg az Írók Boltja programszervező munkatársa. Verseket, kisprózákat, kritikákat ír, 2012 óta publikál. Első nyomtatásban megjelent verse az Apokrifban látott napvilágot. Azóta írásai megjelentek többek között az Élet és Irodalom, a Tiszatáj, a Hévíz, a Prae, az Új Forrás, a Palócföld, a Zempléni Múzsa, az ÚjNautilus, a SZIFonline, a KULTer.hu, az Art7 Művészeti Portál, valamint a dunszt.sk. oldalán. Kötetterve 2018-ban megnyerte az Apokrif Könyvek azévi pályázatát.

Az Apokrif Könyvek az Apokrif irodalmi folyóirat és a Fiatal Írók Szövetsége közös könyvsorozata, melynek keretében az Apokrif szerzőinek (zömében) első kötetei látnak napvilágot. 2015 óta immáron 9 kötettel jelentkezett az Apokrif Könyvek, köztük számos verseskötetettel, valamint regénnyel, novelláskötetettel és műfordítással is. A sorozat különböző darabjait számos díjra jelölték, többükből már csak a második kiadás kapható. Az Apokrif kötetek többi példányáról és a sorozathoz kapcsolódó hírekről és eseményekről ezen az oldalon értesülhetnek. 

A kötet bemutatójára december 10-én, 17 órás kezdéssel, az Írók Boltjában kerül sor. A verseiből felolvasó szerzővel és Kemény Istvánnal a könyv szerkesztője, Nyerges Gábor Ádám beszélget. Közreműködik: Mészáros Béla (Corvus). A kötet a helyszínen megvásárolható és dedikáltatható a szerzővel, a belépés ingyenes. További információk a kötetbemutató Facebook-eseményének oldalán találhatóak. 

Halmi Tibor: Utolsó csatlakozás című kötetének eseményeiről a kötet Facebook-oldalán olvashatnak, a kötetből részletet, pedig ezen a linken hallgathatnak meg.