zene
2009. 05. 26.
A Cseh Filharmonikusok a Művészetek Palotájában
A Cseh Filharmonikus Zenekar lesz a Nemzeti Filharmonikusok vendége szerdán és csütörtökön a Művészetek Palotájában az öt közép-európai főváros - Bécs, Ljubljana, Pozsony, Prága és Budapest - egy-egy zenekara részvételével megvalósuló, Európa szívében elnevezésű sorozat keretében.
Így lehetetlen megítélni, hogy a Smetana-Dvorak-Janácek triász zenéje mellett hol helyezkedik el ez az érdekes harmóniavilág. Csehországban kétségbevonhatatlan Martinu művészi tekintélye: életművével külön intézet foglalkozik, amely éppen ezen a hétvégén rendez az évforduló kapcsán nemzetközi konferenciát Prágában, de nevét egy zenei folyóirat is viseli.
A nagy múltú Cseh Filharmonikus Zenekar első hangversenyét 1896-ban, a prágai Rudolfinumban Antonín Dvorák vezényletével adta, s azóta már a tizedik dirigens áll vezető karmesterként a zenekar élén: Zdenek Mácal, aki Budapesten is vezényel, 2003 ősze óta tölti be ezt a tisztet. A zenekar két budapesti hangversenyén Martinu I. szimfóniája mellett Mahler I. - Titán melléknevű - szimfóniáját játssza el, ami egyben gesztus is Budapestnek, hiszen a darabot a magyar fővárosban mutatták be 1889. november 20-án. Mahler ugyanis 1888-tól 1891-ig a Magyar Királyi Operaház igazgatója volt, és természetesnek tartotta, hogy új alkotása először Budapesten hangozzék el.
Bohuslav Martinu a csehországi Polickában született 1890-ben. A prágai konzervatóriumban tanult. 1913-ban a Cseh Filharmonikusok hegedűse lett. 1922-ben Istar című balettjével és Tűnő éjfél című zenekari művével aratta első sikereit. Ismét beiratkozott a konzervatóriumba, ahol Josef Suk zeneszerzés növendéke lett.
1923-ban Párizsba ment, ahol tizenhat évet töltött. A német megszállás idején az Egyesült Államokban telepedett le. Martinu mind a hat szimfóniáját amerikai emigrációs évei alatt írta. Bár korábban is próbálkozott már a műfajjal, Franciaországban a szimfónia meglehetősen elavult műfajnak számított. Amerikában azonban virágzott a szimfóniaírás, főként a nagyzenekarok jóvoltából, amelyek keresték az új műveket. Az új zene támogatása terén a zenekarok között első helyen állt a Serge Koussevitzky vezette Bostoni Szimfonikusok. Az orosz származású karmester, korának egyik legjelentősebb zenei mecénása, nem feledkezett meg régi barátjáról, amikor Martinu a háború elől menekülve Amerikába érkezett. A cseh zeneszerző később visszatért Európába, a svájci Liestalban halt meg 1959-ben.
Zdenek Mácal tanulmányait szülővárosa, Brno zeneakadémiáján folytatta. 1965-ben megnyerte a híres besanconi karmesterversenyt, egy évvel később a New York-i Mitropoulos Versenyt. Csehszlovákia 1968-as megszállása után emigrált, előbb Hollandiában és Németországban dolgozott. Gazdag pályája során négy kontinens 160 zenekarát vezényelte.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
