Sebastiao Salgado 1944-ben született, közgazdaságtudományt tanult. 1969-ben Párizsba menekült hazájából a katonai diktatúra elől. Közgazdászként Afrikában dolgozott egy nemzetközi fejlesztési projektben. Itt ismerte fel a fotográfia iránti szenvedélyét, majd 1973-tól el is kezdte fotós pályafutását. Munkássága első korszakának fő témái a háború, a menekülés, hontalanság, éhínség és szegénység voltak. Leginkább Afrikában dolgozott, például Ruandában az 1994-es népirtás idején. Második korszakában a természetfotózás felé fordult, hazatért szülőföldjére, a brazíliai esőerdők vidékére. Szülei egykori farmján újraerdősítési programot indított el. Létrehozta az Institutio Terre elnevezésű közhasznú intézményt.

A Szent Pál-templomban tartott ünnepségen a szociofotográfus elmondta, hogy művészetének nyelve a fény: ezzel világítja meg a világot átható igazságtalanságot. Munkáinak szereplői a legszegényebb emberek, a migránsok,az elüldözöttek, a kizsákmányolt munkások, a háborúk, népírtások, az éhínség, az aszály, az éghajlatváltozás és az erdőirtás áldozatai. Mindazok, akiket a "hatalmas és mohó emberek" elűztek saját földjükről, akiket kisemmizett a mezőgazdaság gépesítése és a földtulajdon koncentrációja, és azok, akik megszenvedik a nagyvárosok növekedését és világ gazdag országai által uralt "brutális gazdasági rendszereket". A díjat velük szeretné megosztani - mondta beszédében. Reménykedik abban, hogy az emberek és államok reflektálni fognak az emberiség jelenlegi helyzetére, megértik azt és több felelősséget vállalnak. Egy "új rende, tiszta lelkiismeretre" van szükség.

Sebastiao Salgado kiemelte, tagadhatatlan, hogy "mi mindenre vagyunk képesek egymás ellen, hiszen az ember mindig embernek farkasa". Ami azonban fontos, hogy "az emberiség jövője is a mi kezünkben van". Szerinte egy más jövő felépítéséhez a jelent kell megértenünk. Az ő képei pont ezt a jelent ábrázolják, amellyel szembesülni fájdalmas, mégis muszáj tudomást venni róla.

A fotográfus életútját Wim Wenders német filmrendező méltatta. Kiemelte, hogy a művész képei révén átérezhető, mi "korunkban a béke legnagyobb ellensége: az együttérzés, a felelősségvállalás, a közösségvállalás és az emberi egyenlőségre irányuló akarat brutális hanyatlása". A képek azt is megmutatják, hogy "nem létezhet béke társadalmi igazságosság, munka, az emberi méltóság elismerése, a szegénység és éhezés felszámolása nélkül, és nem lehet béke a Föld szépségének és szentségének tisztelete nélkül". Maga Wim Wenders hozzájárult a brazil fotógráfus nemzetközi ismeretéhez, hiszen Salgado fiával, Juliano Riberio Salgadóval francia-olasz-brazil koprodukcióban készült dokumentumfilmet forgatott a művészről A föld sója címen.

A német könyvkereskedők egyesületének (Börsenverein des Deutschen Buchhandels) 25 ezer euróval járó elismerését először adták át egy fotográfusnak. Az 1950 óta minden évben kiosztott díjat eddig általában írók kapták meg, köztük Mario Vargas Llosa, Orhan Pamuk, a néhai Konrád György és Esterházy Péter.

Kép: Sebastiao Salgado - Genesis Facebook oldal