zene
2009. 05. 18.
Boris Christoff operaénekes kilencven éve született
Kilencven éve, 1919. május 18-án született Boris Christoff (Borisz Hrisztov) bolgár származású olasz operaénekes, a múlt század egyik legnagyobb basszistája.
Elvégezte a jogi egyetemet, rövid ideig bíróként dolgozott, csak ekkor kezdett komolyan énekelni. A második világháborúban behívták ugyan katonai szolgálatra, de harctéri szolgálat helyett bajtársait kellett koncerteken lelkesítenie és gyakran fellépett a rádióban is. Borisz cár itáliai ösztöndíjjal jutalmazta a tehetséges énekest, aki 1942-ben hagyta el hazáját.
Rómában Riccardo Stracciarival, a kor híres baritonjával vette át az olasz operairodalom nagy basszusszerepeit, majd a salzburgi Mozarteumban képezte magát. A háború vége hontalanként, egy ausztriai menekülttáborban érte, csak sok hányattatás után térhetett vissza Rómába, s folytathatta tanulmányait.
1946 márciusában debütált Reggio Calabriában, hamarosan a milánói Scala, a velencei La Fenice és a római Opera színpadán ünnepelték, fellépett Barcelonában, Lisszabonban, Rio de Janeiróban. Leghíresebb szerepét, a Borisz Godunovot a londoni Covent Gardenben énekelte először 1949-ben. 1950-ben meghívták a New York-i Metropolitan Operába, de a hidegháború legforróbb szakaszában megtagadták tőle a belépést az Egyesült Államokba, mert a szovjet blokkhoz tartozó országban született.
Christoff ezt soha nem felejtette el: a korlátozások enyhülése után, 1956-ban San Franciscóban és Chicagóban is fellépett, de a Met rendszeres meghívásait sorra visszautasította. 1964-ben agytumor támadta meg, munkáját a sikeres műtét és egyéves pihenő után folytatta, de a tempóból visszavett. Bulgáriába első ízben 1967-ben, édesanyja temetésére tért haza, de szülőhazájában fellépést nem vállalt, csak 1976-ban énekelt régi szláv dalokat az Alekszandr Nyevszkij székesegyházban.
Az orosz operák kiváló tolmácsolója volt, de repertoárja kiterjedt Mozart, Puccini, Csajkovszkij operáira, s nagy sikereket aratott Verdi királyszerepeinek megformálásával. Dalénekesként főként az orosz dalok népszerűsítésében szerzett érdemeket, lemezre énekelte Muszorgszkij mind a hatvanhárom dalát, Csajkovszkij, Balakirev, Kjui és Glinka romantikus dalait. Csodálatos hangjában, lenyűgöző színpadi játékában a magyar közönség is gyönyörködhetett: 1971-ben és 1973-ban a Borisz Godunovot énekelte Budapesten.
Színpadon és azon kívül is számos konfliktusa akadt: a Medea római előadásán Maria Callas-szal különbözött össze, honfitársát, Nyikolaj Gyaurovot a kommunista bolgár rezsimmel való együttműködéssel vádolta meg, emiatt a Scala 1961-ben felbontotta szerződését. Vitáit gyakran simította el felesége, aki a híres olasz bariton, Tito Gobbi testvére volt.
Életének nagy részét Itáliában töltötte, megkapta az olasz állampolgárságot is. 1993. június 28-án halt meg Rómában, végakaratának megfelelően Szófiában temették el. Nagy pompával, Makszim pátriárka külön engedélyével a Nyevszkij székesegyházban ravatalozták fel, e megtiszteltetésben addig csak a bolgár uralkodóház tagjai és a pátriárkák részesülhettek.
Rómában Riccardo Stracciarival, a kor híres baritonjával vette át az olasz operairodalom nagy basszusszerepeit, majd a salzburgi Mozarteumban képezte magát. A háború vége hontalanként, egy ausztriai menekülttáborban érte, csak sok hányattatás után térhetett vissza Rómába, s folytathatta tanulmányait.
1946 márciusában debütált Reggio Calabriában, hamarosan a milánói Scala, a velencei La Fenice és a római Opera színpadán ünnepelték, fellépett Barcelonában, Lisszabonban, Rio de Janeiróban. Leghíresebb szerepét, a Borisz Godunovot a londoni Covent Gardenben énekelte először 1949-ben. 1950-ben meghívták a New York-i Metropolitan Operába, de a hidegháború legforróbb szakaszában megtagadták tőle a belépést az Egyesült Államokba, mert a szovjet blokkhoz tartozó országban született.
Christoff ezt soha nem felejtette el: a korlátozások enyhülése után, 1956-ban San Franciscóban és Chicagóban is fellépett, de a Met rendszeres meghívásait sorra visszautasította. 1964-ben agytumor támadta meg, munkáját a sikeres műtét és egyéves pihenő után folytatta, de a tempóból visszavett. Bulgáriába első ízben 1967-ben, édesanyja temetésére tért haza, de szülőhazájában fellépést nem vállalt, csak 1976-ban énekelt régi szláv dalokat az Alekszandr Nyevszkij székesegyházban.
Az orosz operák kiváló tolmácsolója volt, de repertoárja kiterjedt Mozart, Puccini, Csajkovszkij operáira, s nagy sikereket aratott Verdi királyszerepeinek megformálásával. Dalénekesként főként az orosz dalok népszerűsítésében szerzett érdemeket, lemezre énekelte Muszorgszkij mind a hatvanhárom dalát, Csajkovszkij, Balakirev, Kjui és Glinka romantikus dalait. Csodálatos hangjában, lenyűgöző színpadi játékában a magyar közönség is gyönyörködhetett: 1971-ben és 1973-ban a Borisz Godunovot énekelte Budapesten.
Színpadon és azon kívül is számos konfliktusa akadt: a Medea római előadásán Maria Callas-szal különbözött össze, honfitársát, Nyikolaj Gyaurovot a kommunista bolgár rezsimmel való együttműködéssel vádolta meg, emiatt a Scala 1961-ben felbontotta szerződését. Vitáit gyakran simította el felesége, aki a híres olasz bariton, Tito Gobbi testvére volt.
Életének nagy részét Itáliában töltötte, megkapta az olasz állampolgárságot is. 1993. június 28-án halt meg Rómában, végakaratának megfelelően Szófiában temették el. Nagy pompával, Makszim pátriárka külön engedélyével a Nyevszkij székesegyházban ravatalozták fel, e megtiszteltetésben addig csak a bolgár uralkodóház tagjai és a pátriárkák részesülhettek.