Az idei válogatásban eddig ez volt az egyetlen versenyfilm, amelynek sajtóvetítését hatalmas tapsviharral jutalmazták az újságírók, és az alkotás a kritikusok rangsorában a továbbra is vezető spanyol versenyfilm, Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című önéletrajzi ihletésű filmje mögé a második helyre került.

 A versenybe meghívott 21 film többsége olyan szerzői zsánerfilm, amely a horror, a zombi- és a fantasztikus film, vagy a thriller műfaját társadalomkritikai tartalommal újítja meg. Ezek közé tartozik a dél-koreai Élősködők is, amely egy feszes történetvezetésű és izgalmas thriller formájában egy mély családi drámát mesél el, és mutatja meg a szociális egyenlőtlenségek okozta társadalmi erőszakot.    

Részben a dél-koreai rendező (A gazdatest, Snowpiercer - Túlélők viadala, Okja) miatt módosították 2017-ben a cannes-i filmfesztivál szabályzatát annak érdekében hogy előző filmje, az Okja - amely a Netflix gyártásában készült -, indulhasson a versenyben. A gyártót a fesztivál kötelezni akarta arra, hogy az alkotást a francia mozikban is bemutassa. Ez nem történt meg, így a streaming szolgáltató nem is nevezhetett azóta filmet a versenybe.

Bong Dzsun Ho viszont tízévnyi nemzetközi kitérő után visszatért hazájába forgatni, és ennek eredményeként egy tőle megszokott hangvételű, besorolhatatlan szociális tragikomédiát készített. Az Élősködők egy négytagú munkanélküli családról szól, amely egy sötét és koszos szuterén lakásban vegetál, amíg a fiút, Kevint egyik külföldre utazó barátja meg nem kéri, hogy helyettesítse őt egy gazdag családban angoltanárként. A nővére által hamisított diplomával Kevin megkapja az állást, elcsábítja tanítványát, és meggyőzi a sznob és naiv anyát, hogy a nővérét is vegye fel művészterapeutának a másik gyerek mellé.

A két szegény testvér különböző cselekkel lassanként kirúgatja a gazdag család sofőrét és házvezetőnőjét, és helyükre felvetetik saját szüleiket. A luxusban élő Park család tagjai pedig nem is sejtik, hogy alkalmazottaik ugyanannak a szegény családnak a tagjai, akik őket átverve próbálnak meg jobb életet teremteni maguknak a sztárépítész által épített modern házban és annak csodálatos kertjében. Az élősködő Ki-taek család azonban megállíthatatlan erőszakhullámot indít el. 

A rendező egyébként Quentin Tarantinóhoz hasonlóan nyílt levélben kérte a kritikusoktól, hogy írásaikban ne lőjék le előre a történet poénjait.  A dél-koreai társadalmi szatíráiról ismert Bong Dzsun Ho ismételten a szórakoztató zsáner műfaját választotta, hogy hangsúlyosabban és szimbolikusan tudja megmutatni a szociális viszonyokat egy olyan világban, ahol a társadalmi különbségek igazságtalan módon növekednek. 

"A 2000-es évek óta Dél-Koreában nagyon sok változás történt a zsánerfilmekben anélkül, hogy az amerikai mozit követtük volna. Sajátos módon mesélünk el történeteket, amelyek társadalmi és politikai témákat vetnek fel. Nehéz elképzelni ma már dél-koreai filmet ilyen üzenetek nélkül. Ez lett a mi különlegességünk" - mondta az 59 éves rendező Cannes-ban. Saját bevallása szerint a lépcsőzetesen felépülő film története arra világít rá, hogy mi történik, amikor két társadalmi osztály tagjai egymásnak feszülnek egy egyre jobban polarizálódó társadalomban. Mindezt nagyon finom és éles humorral mutatja be Bong Dzsun Ho.