A Néprajzi Múzeum mai épületét nem csak nagyszabású tárlatai miatt ismerik szerte a világon. A múzeumpalota impozáns belső terei megjelentek többek közt az Evita, a Spy és az Inferno című filmek emlékezetes jeleneteiben. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy Európa egyik legkorábbi, 1872 óta működő etnográfiai intézményeként, több költözésen túl, 1973 óta működik a múzeum a korábbi Igazságügyi Palota épületében. A kiemelkedő gyűjteményére méltán büszke, s egyben a jövőre és a megújulásra nyitott társadalmi múzeum első alkalommal költözik a számára tervezett, minden szakmai és látogatói igényt kielégítő új épületbe, ahol a tervek szerint az intézmény eddig raktárban pihenő, kevésbé ismert kincseit is megismerheti a közönség. Az új épületbe tervezett állandó kiállítások koncepciójának kidolgozásával, az épülettervezési és kivitelezési feladatokban való szerepvállalással, valamint a gyűjteménygondozással, a nyilvántartással, a revíziókkal mind párhuzamosan foglalkoznak a muzeológusok.

Az Archívumi gyűjtemények digitalizálási munkáiban például kiemelt feladat a közel 13 000 darabos veszélyeztetett nitrátos fényképállomány digitalizálása. A múzeumi nyilvántartásban ezzel közel 90 000-re növekszik a digitális rekordok száma. Az analóg hordozókkal is sok teendő van: a Mozgóképtárban videokazettákat kell selejtezni vagy digitalizálni, és el kell dönteni, mik azok az eszközök, amelyek technikatörténeti szempontból megtartásra érdemesek. A múzeum Hangtárában több száz magnószalagot és bakelit lemezt digitalizálnak és archiválnak a szakemberek, különlegesség a több mint 4 000 db fonográfhenger, melyeket külön elővigyázatossággal kell költöztetni.

A jelenkorkutatással foglalkozó MaDok-program gyűjteményében a műanyagból készült tárgyak is külön kihívást jelentenek, ugyanis a kémiai eljárással előállított műanyag összetevői idővel gyakran kelnek önálló életre. A muzeológusok most tematikus csoportokat képeznek -  gyerekjátékok, az otthon és a háztartás tárgyai, technikai eszközök, öltözködés, viselet – majd el kell dönteniük, mi az, ami bekerüljön a gyűjteménybe, mi az, ami múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz használható, és mi az, amit kiselejteznek. Ezt a praktikus döntést egy költözésnél meg kell hozni.

„A komoly megterhelést jelentő kihívások mellett jelen szeretnénk lenni a közéletben és a szakmai-tudományos közegben is.” – mondja Kemecsi Lajos főigazgató. A múzeumi tudományos kutatás két meghatározó területe a gyűjteményi anyag kutatása, és új tárgy- és dokumentumgyűjtések megvalósítása, a jelenkorkutatás programjának támogatása. A Néprajzi Múzeumban a kutatási eredmények az eddigi évekhez viszonyítva – kiállítások hiányában – más rendszerben válnak láthatóvá és hozzáférhetővé: egyfelől kiadványokban, konferenciákon, szakmai és közönség-programokon, másfelől a múzeum online felületein és a közösségi média közegében.

Óriási felelősség, hogy a Néprajzi Múzeumban 150 éve gyűlik az anyag és az információ. Folyamatos gondozással olyan színvonalon kell mindent megőrizniük, hogy időről-időre új hangokkal és eszközökkel legyenek képesek megszólaltani az egyedülálló gyűjteményt.

Fotó: Pillanatkép a Néprazi Múzeum Etnotube csatornáján látható első kisfilmből