irodalom
Takács Zsuzsánál és vele kapcsolatban elképzelhetetlen bármiféle finomkodás vagy »túlérzékenység«. (Ellenben a cizelláltság, a valódi finomság nagyon is találó attitűdjére, teljesítményére.) Magáról az alkotóról is bátran elmondható ezért, hogy az irodalmi hagyomány visszapillantó tükrében bizonyosan látszik már az arca, amely mindannyiunk számára belevésődött az üvegbe. Akkora mester ő, hogy sokan életük végéig csak szakmunkástanulóként pötyögtetik hozzá képest a szellemi öröklétet.” – fogalmazta meg Zsávolya Zoltán, a lap szemle rovatának szerkesztője laudációjában.
Idén először, hagyományteremtő szándékkal egy, tanulmány- vagy a kritikarovatban publikáló szerzőt is Szépirodalmi Figyelő-díjjal tüntettek ki. Csordás László irodalomtörténészt a lap főszerkesztője, Vincze Ferenc laudálta: „Csordás László irodalomtörténész, kritikus és irodalomszervező, emellett oktató a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. De mindezek elsősorban jelzők, melyek alapján az őt nem ismerők el tudják helyezni egy bármikori irodalmi közegben. Mindezek csupán kategóriák. Ami ennél fontosabb véleményem szerint, hogy Csordás László irodalomértése integratív szemléletről árulkodik, mely azonos esztétikai mérce alapján méri az eléje kerülő szövegeket.”
Demus Zsófia szerkesztő megfogalmazásával élve, már nem rendhagyó módon, de egy rendhagyó alkotó, László Márk képregénykészítő is átvette a Szépirodalmi Figyelő-díjat.
A magyar képregényes szcénában nagy divat magyar Alan Moore-t, Neil Gaiment vagy Tim Burtont kiáltani, László Márk esetében azt hiszem egyértelmű, hogy Mike Mignola neve elkerülhetetlen, de irodalmi színtérhez kapcsolva Poe vagy Mary Shelley horrorisztikus világával is rokonítható. Mindemellett a groteszk és a humor is részese ezeknek a (legjobb értelemben elfuserált) gyerekmeséknek, melyektől azért távol tartanám a gyerekeket. Ugyanakkor számomra a legmegnyerőbb a mindezekben fellelhető humor és talán abszurditás, mellyel egy lehetséges fegyvert ad a befogadó kezébe a szörnyek legyőzésére.