Kőszeghy eredetileg építészmérnökként végzett, korábban neves hazai építészirodákkal dolgozott, ma pedig elismert, termékeny képzőművész, akinek munkáira immár a nemzetközi szcéna is felfigyelt. Kiállítását a Valid World Hall galériában Dr. Kovács Barnabás főkonzul nyitja meg március 13-án, míg az azt megelőző napon egy művészeti bemutató keretében beszédet mond Náray Tamás festőművész, designer, író és Carlos Puyol argentin képzőművész. A kiállítás vizuális koncepcióját Czira Sára jegyzi.

A non-continuum a sík, a tér és az idő megszakítása, ahol a hiány a dimenziók közti határokat eltörölni kívánó művész világába nyíló ajtó. Kőszeghy Flóra festményei jelentik a szakadást, amelyek a kiállítótér falainak folytonosságát elvágják, annak egy szeletét kiemelik térben és időben is. A nagyméretű olajfestmények a művész alkotói koncepcióját követve sorakoznak, a konkrét és az elvont ábrázolás közötti bizonytalanságról szóló narratívát megkérdőjelezve. 

Kőszeghy festészetében nem léteznek stiláris kötöttségek, öntörvényűen lépi át a műfaji határokat. Alkotóként pontosan behatárolni nem lehet, de eszközei felismerhetőek. Az építész térbeli gondolkodása a fotós látószögén keresztül, mindez festményekben manifesztálódva. A képek grandiozitása egyfelől azok méretéből adódik, másfelől a kidolgozás nagyvonalúságából is ered. Előszeretettel keveri a különböző technikákat, témától és alanytól függően játszik a festék mennyiségét és felületi megjelenését illetően is. Mondhatni védjegyévé vált a nagy mennyiségű olaj használatából adódó megfolyt, olykor megsárgult felület, ahol a festék rendkívül vékony és egészen vastag felhordásából adódik a kép textúrája. A kompozíció feszessége társul így az expresszív festői magatartással, ahol mindezek aránya változó. Olykor a gesztusfestészet, máskor az absztrakt festészet organikus vagy geometrikus megnyilvánulásai erősebbek, de egyidejű jelenlétük mindig érezhető. A részletekre való koncentrálás meditatív, lassító szemszögén keresztül sűrít érzelmeket, hangulatokat a vászon és a festék elegyébe. 

Ezen túlmenően azonban a festmények térbeli viselkedése érdekes. Kőszeghy elméleti kötődése J. Cortazar Nagyítás című novellájához és M. Antonioni azonos című filmjéhez érezhető. Mindkét műben a síkbeli kép kivágásával és léptékváltásával a fiktív tér-idő egy szeletének kiemelése is megtörténik. Kőszeghy nagy léptékben mutat meg reális vagy szürreális részleteket, ezzel együtt eltünteti a kép kereteit. Egy kimetszett tér-szegmenst hoz létre, amely a festmény előtt állva lép működésbe. A kontinuum megszakításával egy imaginárius tér jön létre, amelyben a befogadó maga is léptéket vált. Ez az interakció, amely a nézőt bevonódásra készteti az ábrázolt elem felismerhetőségével is kapcsolatos. A látottak megértésének szándéka, valamint az asszociációk miatti keresgélés egyaránt cselekvésre késztet. Az embert így nem ábrázolja a művész, hanem részesévé teszi a folyamatnak. 
(Kurátori koncepció és leírás: Czira Sára, visual art director)

A barcelonai Magyar Kulturális Napok alatt megvalósuló non-continuum kiállításhoz számos kiegészítő program, például tárlatvezetések, gyerek drámajáték is kapcsolódik. Bővebb tájékoztató az esemény Facebook-oldalán.