Hogy indult el a Jurányi Galéria?

Felmérai Roxána: Már a tervezésnél tudtuk, hogy szeretnénk egy galériát a Jurányi Házba. Mivel a Házban több képzőművész, designer, médiaművész és fotóművész is dolgozik, ezért a vizuális alkotóművészeknek is szerettünk volna egy megjelenési felületet biztosítani a színházi előadások mellett. A Galéria egy nyitott tér, ahol az alkotások megőrzése nem biztosított, a költségvetés pedig minimális, ezért olyan koncepciót kerestünk, amivel ilyen feltételek mellett is egy kiemelkedő és meghatározó galériává válhatunk. Fontosnak tartottuk, hogy a Jurányiban dolgozó művészek közül kérjük fel a Galéria kurátorait. Az adottságainkat figyelembe véve elvetettük a hagyományos galéria koncepcióját, hogy kész műalkotásokat állítsunk ki. Beszélgetéseink során Szirtes János kurátor zseniális ötlete volt, hogy krétarajz-kiállításokat bemutató galéria legyünk. A koncepció lényege, hogy a fekete táblafestékkel lefestett falakra csak krétával rajzolt műveket mutatunk be, az alkotók néhány nap alatt  készítik el a kiállítási anyagukat. A művészek szabadon választják meg témájukat, egyedüli feltétel a táblakrétával való alkotás. A kiállítások zártával pedig az alkotások megsemmisülnek, mivel letöröljük a falról. De ezzel ezek az anyagok nem enyésznek el, mivel minden kiállítási anyagot professzionális módon fotódokumentálunk és archiválunk digitális szerkesztett formában is.

Hogy illeszkedik a Galéria koncepciója az intézmény működésébe?

Tabajdi Györgyi: Például úgy, hogy a kurátorok a Házban dolgozó képzőművészeti alkotók közül kerülnek ki. Csak meghívásos alapon vannak kiállításaink, és valamilyen szálon minden meghívott művész kötődik a Jurányihoz. A Galéria a Ház szellemiségét úgy is tudja képviselni, hogy lehetőséget biztosítunk művészeti iskoláknak, hogy csoportos kiállítást tartsanak. Így került sor a MOME BA építészhallgatói és az Esterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszék hallgatói kiállításaira. Fontosnak tartjuk a képzőművész fiatalok bevonását.

Miért ajánljátok ezt a kiállítási lehetőséget a művészeknek?

F.R.: Fantasztikus, hogy akiket eddig felkértünk, mindenki igent mondott, mert izgatta őket ez az alkotói kihívás, hiszen ez olyasmi lehet, mint a reneszánszban freskót festeni. Nem jellemző sehol máshol hasonló kiállítási lehetőség: nem egy már kész műalkotást hoz a művész, hanem pár nap áll rendelkezésére, hogy a helyszínen elkészítse az alkotását: akkor és ott születik meg a mű. Eddig minden kiállításnál volt új ötlet, ahogy a krétával gondolkodtak az alkotók.  

T. Gy.: Van, aki színes krétát használ, van, aki a fekete fehérrel dolgozik. Néha a plafont is bevonják, néha bele lehet nyúlni a műalkotásba. Pár szóval jellemezve, a Galéria kísérletező, friss, mai, ennél aktuálisabb, hogy a megnyitó előtti napokban rakja fel a művész a rajzait, nem is lehetne. Ugyanakkor múlékony, de – ahogy említettük - profi módon archiváljuk.

F. R.: Van, aki előre megtervezi, hogy mit szeretne látni a falon, de itt a kiállítónak igazából rövid idő alatt, a jelenben kell alkotnia, mert más elképzelni, megtervezni és más ahogy a helyszínen működik. Nagyon intenzív folyamat. Azt is szem előtt kell tartani, hogy sérülékeny műfajról beszélünk, hiszen a Házba látogatók, a nézők, lakók használják ezt a teret. Például jellemző interaktív „képlopás” nálunk, amikor valaki a pulóverén visz haza friss nyomatokat az alkotásokból. Mindez nagyon élővé teszi a dolgot. Ráadásul a krétával nagyon jól lehet játszani, jó anyag.

Milyen kiállításokat emelnétek ki az elmúlt évekből?

F. R.: Nem szeretnék kiemelni egyetlen művészt sem, mert az összes kiállítás nagyon eredeti és különleges volt eddig. Több, mint 30 krétakiállítás után már azt hinnénk, hogy több újdonságot a krétával nem lehet alkotni, de eddig erre mindenki rácáfolt. Első kiállítónkat, Csáki Lászlót, azért említeném meg itt, mert krétával már több animációs filmet, reklámot és videoklippet is készített előtte és most is, tehát a krétakiállítás a profiljába vág, ezért is szerettünk volna vele nyitni. Mindenkire jellemző valami sajátos technika kitalálása. Erre csak egy példa, hogy el tudjuk képzelni, hogy Tasnádi József  beborította az egész falat magenta színű pasztellkrétával, és radírral, szivaccsal törölte vissza a rajzokat.

T. Gy.: Nem volt még két hasonló kiállítás se technikában, se témában. A Binaura egy eszközt használt. Létrehoztak egy gépet, ami a falra rajzolt a megnyitó alatt. Szij Kamilla külön kérte, hogy a látogatók folytassák tovább a rajzot. Ilyenkor a megnyitó átalakul performansszá. Egyébként a megnyitókhoz a legtöbbször kapcsolódik valami extra esemény (koncert, performansz, stb), ami a kiállításhoz szervesen kapcsolódik.

Roxi a kezdetektől, Györgyi 2016-tól szervezi a kiállításokat. Van képzőművész hátteretek?

T. Gy.: Dunaújvárosban, ahol felnőttem, pezsgő kulturális élet működött a Kortárs Művészeti Intézetben, ott tetszett meg ez a közeg, és ott kezdtem el vonzódni a művészetek iránt. Már gyerekkoromban szerettem kreatívkodni, később egy kerámia sulit is elvégeztem, de aztán inkább a szervezésnél kötöttem ki.

F.R.: Nekem az édesanyám, Rába Lilla festő és grafikus volt, ami nagyon meghatározta a művészet iránti vonzódásomat és örülök, hogy a munkám során a mindennapjaim szerves része maradt.

A soron következő, Füredi Tamás kiállításáról mit lehet tudni?

T. Gy.: Február 13-án 19.30-kor lesz az OKKO című kiállításának a megnyitója. Füredi Tamás a MOME-n végzett grafika szakon 2002-ben. Kíváncsiak voltunk, ő mit kezd ezzel a térrel. A Jurányi Suterene-ben is láthatók a képei. Érdemes eljönni a megnyitóra, mert akkor minden kiderül.

Hogyan értékelitek az utat, amit eddig megtettetek a Galériával?

F.R.: Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy most haladunk. A Jurányi ötödik születésnapjára készült el a katalógus, ami a Galéria eddig kiállító művészeinek közös katalógusa, összegzése az eddig munkánknak. A műfajból adódóan, nagyon fontosnak tartjuk, hogy profin dokumentáljuk a kiállításokat. Az összes kiállítást Molnár Ágnes Éva fotózza. A katalógust is az ő munkáiból állítottuk össze közösen. Távlati célunk, hogy kinyomtatva akár árusítani is lehessen a képeket, vagy kiállítást rendezzünk a printekből. Azon vagyunk, hogy itt ne legyen vége a történetnek, hanem ezek az alkotások bekerülhessenek a nemzetközi vérkeringésbe. Szeretnénk művészeti vásárokra eljuttatni a képeket, illetve gondolkodunk még egy Jurányi bolton, ahol táskákon, pólókon láthatnánk viszont a krétakiállítások egy-egy részletét, ami egy újabb design műfaj lehetne profi tervezőkkel.

Következő kiállítás:

Füredi Tamás
Okko
Jurányi Galéria
Megnyitó: 2019. február 13. 19.30
Megtekinthető: 2019. március 24.
 

További infók: A Jurányi Ház weboldalán

Az interjút Bordás Katinka, a portrét Gulyás Dóra készítette

Négyzetes lead: Csáki László: Kék pelikán

Forrás: Jurányi